Egy új dal születése

Szombat reggel van, te már felkeltél és a konyhában állsz, odalépek hozzád megcsókollak és jó reggelt kívánok. Látom valami nagyon idegesít, kérdezem mi baj, rosszul aludtál? Olyan gondterheltnek tűnsz ma reggel. Nem úgy volt, hogy ma kimegyünk egyet sétálni a szigetre vagy valahová a természetbe?

Átölelsz és csak annyit mondasz, hogy egy gyönyörű dal született ma éjjel a fejedben, az álmodban, ahogy mindig. Koncerten vagy, de te a közönségben állsz a tömegben és látod a színpadot, ami sötét, csak a sziluetteket lehet látni, de a zenészeket nem. Csak néha felvillannak a csodálatos hangszerek, a gitárok, a dob, a zongora és a szóló énekes mikrofonja, de arcokat, muzsikusokat a zenekar tagjait nem lehet látni.

Gondoltad felkelsz, lejátszod a zongorán és rögtön felveszed, hogy nehogy eltűnjön, kiradírozódjon a fejedből. De ahogy jött, úgy el is szállt. Nem emlékeztél egyetlen hangra sem és ez a tény annyira idegesített, elszomorított. Elvesztetted ezt a csodálatos dalt!

Én erre azt mondtam neked, hogy gyere üljünk le a kanapéra, behúztam a függönyt, kellemes hangulatot teremtek egy pillanat alatt és megkérlek, hogy tedd magad mellé a hagfelvevőt, sose lehet tudni és próbáld elengedni magad. Egy finom, lágy, a parfűmömtől illatos selyemkendővel bekötöm a szemed. Azt akarom, hogy mindent kizárj, csak az érintéseimre koncentrálj.

Minden elsötétült előtted, átadtad magad nekem és finoman, lágyan elkezdtelek símogatni, lassan levettem a trikódat utána pedig a boxeredet. Nagyon élvezted, egyre jobban kezdted elengedni magad és az agyad is kezdett kikapcsolni. Pontosan ezt akartam elérni. Lehet sikerülni fog, fúuuu de szép lenne, gondoltam!

Beindultál, felizgultál, begerjedtél, ellazultál és persze rendesen, igen hamar, ahogy szoktál  bekeményedtél. Ezt az állapotot kerestem, amikor kikapcsol az agy és akkor ott elkezdtél dúdolni az élvezet közben én még gyorsan bekapcsoltam az Olympus hangfelvevőt, ami egész jó minőségben veszi fel a hangot.

És akkor ott elindult a dal a tűzben, a forróságban, a mi mámorunkban. 

Egy lassú mozdulattal a számba vettelek és szenvedélyesen elkezdtelek kényeztetni, szopni azt a kőkemény, lüktető farkadat. Beindult a csípőmozgásod, felvettük egymás hullámzó rimtmusát. Egyre mélyebbre engedtelek a forró torkomban és akkor abban a pillanatban életemben először kinyílt a torkom, kinyílt a torokcsakrám teljesen neked, beengedtelek, befogadtalak, szinte belédfulladtam. Vajon érezted te is azt, amit én? Te meg csak dúdoltad a dalt, a refrént én meg csak vettem fel neked a muzsikát, nem tudtad.

Nem kellett sok, nagyon hamar elmentél, a számban élveztel el, én az utolsó cseppig lenyeltem a kéjnedvedet és utána megcsókoltalak és a kezedbe adtam a hangefelvevőt. Itt a dalod, kedves, minden visszajött.

Most már mehetünk a szigetre kirándulni, mert én meg azt szeretném?

Így született újjá az egyik legszebb dalod!