Főfalusi kertészkedés

Az úgy történt, hogy már régóta kacsingattam a kertészkedés felé, de nem tudtam eldönteni hol is kezdjem. Aztán egy sör és némi gin mellett kiderült, hogy van egy barátom aki régóta kertészkedik. Nagyon lelkes lettem, ám a kertjében már voltak virágok, de a közös kertészkedésben is tapasztalatlan voltam. Milyen szerencse, hogy volt türelme, hogy tudtunk a közös kert helyett szomszédos kerteket kialakítani. Így tanultam tőle. És észrevétlenül ő maga is liliommá vált a kertemben.

Aztán, ahogy ez várható volt, a szél magot hozott amiből vörös rózsa fakadt. Őt is locsolgattam, gyomlálgattam. A liliom a háttérbe húzódott, had örüljek a saját rózsámnak, csendesen itta a felé csordogáló esőcseppeket.
A rózsa kicsit szúrt, de gyönyörű vörös virágokat hozott, többfelé is terjeszkedett, de nem bántam, én örültem a felém nyíló virágoknak. Aztán kezdtek hullani a szirmai, s csak a tüskék maradtak végül.

A szél csalafinta fickó, más magot is hozott. Először csak a leveleket láttam, sokáig hittem, nem is virágzik, de mert a kertembe eresztett gyökeret, ő is kapott a tápoldatból. Hirtelen egy őszi napon lila virágfejek fogadtak, a csípős szélben. Az őszirózsám napról-napra fejlődött bokorrá, miközben a szél kacagva fütyült körülöttem.

A liliom pedig? Kinyitotta a szirmait a rózsák takarásában, hogy az illatával hívja fel magára a figyelmemet.
A szél ott hagyott magamra, most már gondozzam én a liliomot és az őszirózsát, ahogy tudom. Ő megy és szórja a magokat másfelé. Én pedig buzgón gyomlálok a kertecskémben, beleszagolva hol a liliomba, hol eljátszva az őszirózsa virágain.