Töprengések 47.

Nézegetem a blogokat, olvasgatom őket. Az érzésem az, hogy mindenki, de szinte mindenki a saját frusztrációit, meg nem élt, elhazudott vágyait, soha be nem teljesülő elképzeléseit próbálja mindenki más torkán letolni, függetlenül attól, hogy ez bárkinek jelentene bármit is. Grafománia, íráskényszer, mondjunk, írjunk, mert az olyan, mint reggel a budi, kijön az, ami már nem fér. A lényeg veszik el, felhígul, oktalanná válik, csak mert valakinek, valakiknek, ....menése van. Érdektelenségek, saját belső meghallgatásra sosem találó gondolatok, bármik. Virtuális kielégülés, vagy még az sem? Töprengtem, de azt hiszem nem sok értelme van ezen töprengeni. Hát na, most nekem is íráskényszerem volt. Oszt jónapot 😇😇😇😇