Töprengések 46.

Levelet kapsz. Udvarias, érdeklődő, nyit feléd. Udvariasan válaszolsz, nyitsz. Eljutunk mondjuk két három levélig. Elolvassa, látod. A kommunikáció megáll, minden jelzés és reakció nélkül. Töpreng , gondolkodik, nem érdekli, leszarja, nem tudni. Miért kezdeményezett? Mi a rosseb a cél, az ok, és mindennek mi értelme? Miért nem lehet mondjuk folytatni, vagy normálisan lezárni valamit? Olyan nagyon bonyolult ez? Innentől meg megy a sírás rívás, hogy itt nem lehet ismerkedni rendesen. Hát így nem. Így még a piacon sem viselkedünk, a kofával, ha megvettük a répát. Elvarrjuk a szálat, vagy teszünk érte, hogy legközelebb is friss legyen az a rohadt répa. Há ez van, ezen töprengek most, miért?