Töprengések 28.

Blogok, ellenblogok, ellenblog ellenblogja, ellenblog ellenblogjának ellenblogja, de senki sem tudja, igazából miről is van szó. Az már mindegy, lényegtelen, mert hiszen csak ez marad. A céltalan ellenkezés, értetlen vitázás, lezárt blogok, tiltott emberek. Információk hiányában sugárzó utálat, ostoba megnyilvánulások, tudatlanságunk ékes bizonyítékai. Nincs kivétel, én sem vagyok az, az okok azonban mindig elsikkadnak, mert olyan jó csak simán, felelősség nélkül, ismeretek nélkül, spontán utálkozni. Emberek vagyunk, itt is, mi ebben a meglepő? Mindenki képességei szerint minősül, mindenki csak azt tudja adni, ami benne van. Nem többet, de kevesebbet bármikor. A miértek meg csak felesleges akadályok, azokkal nem kell foglalkozni, azok tán magyarázatot adnának, de az meg nem kell, hiszen akkor tán nyilvánvalóvá válnának alapvetések. Tudatlanul véleményt formálni, dönteni, pejorálni, na ezek mennek. Én sem vagyok kivétel, tán annyi a mentség, én tudom az okokat. (SA)