Dominancia ahogy ÉN gondolom

Először is mindenkinek nagyon szép verőfényes vasárnap délutánt kívánok, miért itt ültök a gép előtt? :-))))

Viszont komolyra fordítva a szót az elmúlt napban úgy látom most, hogy visszaolvastam elég sokaknak macerálja ez a kérdés a gondolatait.
Akkor én megpróbálom saját és igen is szubjektív szemszögéből megfogalmazni ezt a kérdést nem biztos, hogy sikerült, de talán egy kis szeletet felfedek az igazi énemből.
Dominancia? Mikor először találkoztam vele semmi több nem volt csak is kizárólag egy kézmozdulat és egy szemvillantás. Gyakorlatilag megbabonázott ott akkor végérvényesen elvesztem. Tudtam ez sokkal több lesz, mint egy játék ez már maga a valóság. És igen azóta láttam másokkal beszélni és láttam rajta azt a határozottságot, azt a céltudatosságot, ami számomra egy igazi domináns jellemez.
Én a magam részéről a switch kategóriába soroltam magam. Hogy miért? Érdekes egy hosszú nyomasztó házasság, ami teljesen vanila volt és még is a lelki terror az maga volt a kőkemény szadizmus. Akkor, amikor sikerültebből kiszabadulni megfogadtam nem másnak nem az Uramnak nem a szüleimnek, de még csak nem is a jó istennek, hanem magamnak, hogy soha többet senkinek ezt nem fogom engedni csak is neki csak is annak, akit a világon ma most a legjobban szeretek (kéretik nem fikázni és nem köpködni) csak is neki.
Viszont innentől kezdve egyre jobban kaptam lábra, erőre, egyre jobban találta meg azt, ami, és aki vagyok valójában. Egy határozott kőkemény nő, aki mindenen keresztül megy azért, hogy a célját elérje. DE!!!! Nem tartom magam dominának de még csak domináns személyiségnek sem. Csak is határozott vagyok, céltudatos és igen, amit a fejembe veszek azt, ha csak rajtam múlik, akkor elérem.
Viszont mivel az élet néha dob olyat, amire nem s számítasz sikerült egy olyan valakire rálelni, aki mind a kettőnknek igen is megfelelő partner és reméljük mi is az ő, számára mert ez talán a legfontosabb. És ő tegnap vagy tegnap előtt már nem is tudom azt mondta nekem, hogy ne haragudjak, de számra én domináns vagyok.
Meglepett, nem kicsit ellenben nagyon. Hogy miét? Mert irtózatos jó volt a közös játék, mert, hogy olyan összhang volt köztünk, hogy azt egy atombombával sem lehetett volna szétrobbantani, én magam még sem éreztem dominánsnak, na dominának meg még annyira sem. De olvasva a sorait igazi melegség töltötte el a szívem, hogy ő ezt így gondolja, hogy ő ezt igen is látja bennem. Bocsi ez nem azt jelenti, hogy nem voltam határozott, hogy nem tudtam mit is akarok és, hogy nem tudtam irányítani a játékot csak én magamban belül nem éreztem a dominanciát.
És most kedves dominánsak akkor lehet itt és most színt vallani, hogy egy első játéknál te önnön magadat még is mennyire tartottad dominánsnak? De csak is úgy hogy szívedre teszed a kezed és őszintén egyébként nincs értelme! :-) Pi