Sírás

Sírtam igen most az előbb katartikusan!
Sírtam szombat este szinte meg nem magyarázható módon!
Sírtam vasárnap este mert jó volt feloldódni abban amit átéltem!
És akkor talán, hogy miért is sírtam ezen a három napon?
Kezdjük a szombattal. Itt volt a barátnőm és akarta vágyta azt amit egy mazohista vágyhat, a fájdalmat, a fájdalomban való feloldozást mindazokért amiket érzett amiket elkövetett. Vágyta a sírás általi feloldozást, talán még valahol a behódolást is ( mert tudjuk mindig van nagyobb hal).
És igen én adtam neki mert tőlem kérte igaz, nem nettó 80 volt hanem 100 de ez mindegy is. És éreztem a saját kezemen az ütéseket ahogy az ostor, majd a pálca csattogott. És számoltam mert nekem muszáj számolni, de minden egyes ütést éreztem magamon. És igen utána az Úr jött aki nem volt olyan kíméletes mint én és igen sírtam, mert én ilyen vagyok, sírtam mert legszívesebben ellöktem volna onnan, hogy én kapjam az ütéseket helyette, és sírtam mert tudtam ezt nem tehetem meg, és sírtam mert tudtam, hogy ez neki kell! Igen megkapta azt a feloldozást amire vágyott. És én pedig ott voltam mellette a könnyeimmel vívódva és nem én nekem nem jött el a feloldozás. A mai napig nem jött el. Azt hiszem ez egy hosszabb folyamat része lesz.
Sírtam vasárnap mert akkor én feküdtem hason és én kaptam az ütéseket lényegesen kevesebbet mint a barátnőm az előző nap és még is talán még jobban fájtam. Még bennem volt az előző éjszaka nyoma az érzések mind az amit átéltem.
És sírtam ma este egy emlékre visszaemlékezve amikor 25 évvel ezelőtt egy 1/2 és egy 3 éves gyerek anyukájaként a döbbenettől meredten ültem a déli híradó előtt és csak folytak akkor is a könnyeim amikor olvastam azt a tragédiát amit senki nem akarna átélni. Igen nekem szinte az karnyújtásnyira volt akkor hisz ott éltem nem messze, volt akit ismertem is így még nehezebb volt. Úgy pedig, hogy nekem is volt már akkor gyerekem kimondani is borzasztó volt. Igen ma 25 éve volt Pörbölyön a vonat és busz tragédia kérlek benneteket egy kicsit álljatok meg és gondoljatok azokra a kis lelkekre akik közül lehet most lehetne itt is néhány.
Én most igazán ki tudtam sírni magam. Azt hiszem ez volt az a valami ami hozzásegített ahhoz, hogy igazán elengedjem magam és igen olyan mindent kiadósan nem zokogósan,de igazán szívből kitudjam sírni magam.
Köszönöm annak aki végig olvassa, és igen megáll néhány pillanatra és elgondolkodik.
Pi