2018. 02. 04. 14:20 | Appeared: 1038x
Elgondolkodtam, hogy miért van az, hogy, ha valakit nem kaphatunk meg akkor irigyek vagyunk a boldogságára. Arra, hogy vannak ismerősei, hogy van akikkel jól érzi magát? Hogy ahol lehet belekötünk ( most aki ezt a blogot ihlette nem fog tudni itt belém/belénk kötni).
Mitől lesz valaki attól több, ha irigy? Ettől ő vagy bárki más is több lesz?
Nem hiszem! Ha én irigy vagyok valakire attól nekem nem lesz több sőt pont, hogy az az energia vész el amit arra fordíthatnék, hogy a számomra megfelelő embert/társat megtaláljam. Ha valakivel nem megy legyen annak bármi is az oka, akkor igen is emelt fővel lépjek tovább és keressem azt aki nekem mindenhogy passzol.
Ha valaki évek múltán sem tud túl lépni azon, hogy nem kellett akkor arra nem tudok mit mondani. Az fáradjon el egy psziho mókushoz és kezeltesse magát és ne akarjon mindenáron belekötni abba amit mondjuk mi gondolunk és érzünk. Persze szíve joga máshogy gondolni, de trollkodni szerintem nagyon nem szép dolog! Pi
Comments (27)
Valami ilyesmi formán, igen.
Egy kedves ismerősömmel nemrég beszélgettünk, és pont ezt hoztam fel, hogy az emberek nem kíváncsiak a történetekre. Aztán már este el is gondolkodtam ezen, hogy ez így szép és jó, de nem lehetek kíváncsi minden kibaszott sztorira. Priorizálni kell. Van akié akármilyen elbaszott is, érdekel, mert fontos, de kell egy határ.
És igen, az idő fontossága meg az ilyen felesleges harcokban mérhető nagyon, amit említesz. Amikor valaki sztorijának a része leszek, úgy hogy nem is akarom igazán.
Ugyanígy voltam anno azzal is, hogyha valaki megbántott akkor meg akartam torolni és megmondtam neki a magamét. Ma már nagyon ritkán megyek bele ilyen jellegű konfliktusokba és nem azért mintha félnék...hanem mert az ilyen egy engergia vámpír, én meg jobb dologra is tudom fordítani az időmet minthogy a hülyékkel vagy a trolokkal küzdjek.
Azt gondolom, hogy az irigyseggel is, mint minden massal ami masban jatszodik le, egy nagyon fontos dolgit tanultam meg. a sajat dontesem jelentoseget, hogy mennyire akarom megerteni, van e olyan fontos a szemely szamomra. vagy onvedelembol, illetve eletminoseg megorzesebol a helyen kezelem, es megtartom a 2 3 4 lepes tavolsagot. nekem nehez volt ez, most is van hogy nehez, de valahol meg tudom, hogy nem lehetek egy folyton belato es mindenbe konyekig belemerulo ember, mert kisziv. erteni velem a masikat, de ettol meg tudom azt mondani, hogy be tovabb. nem egyszeru, sokat kuzdok meg vele.
Aztán úgy voltam vele, hogy az ilyet nem lehet megérteni mert ez az emberi kicsinyességből eredeztethető én meg soha nem voltam kicsinyes és irigy sem ezért nem fogom ezt megérteni soha. Elfogadtam, hogy ő ilyen és feltettem arra a polcra amin az áll: "nem létező személyek/ energia vámpír". Aki nincs, azzal nem kell foglalkozni. Ha az ilyen mondd valamit nem kell meghallani és simán át kell nézni rajta.
Ezek csak is a gondolataim aki hasonlóan gondolkodik érti aki nem az meg valószínű irigy azt hiszem!
És köszi az egyetértést! :-) Pi
Soha nem voltam irigy másokra. Pontosan azért nem amit itt már írtatok, ha irigy vagyok attól nekem nem lesz az ami az irigység tárgya.
Azt aki irigykedik nem érdekli, hogy te mennyi időt fektettél abban, hogy az irigyelt dolgot elérd vagy megvedd. Mert felszínes és mert ő biztosan nem tudna beletenni annyit amennyivel az irigység tárgyát te elérted.
Mondok egy példát. Ha valaki nem jól választ párt akkor nem lesz boldog csak megalkuszik és saját magának hazudozik mivel azt hazudja boldog pedig nem az és ezért irigy arra aki boldog. Ő is boldog lehetne csak ahhoz tudni kellene nemet mondani vagy tenni vagy éppen egy kis önvizsgálatot végezni és azt mondani ebben hibáztam akkor ezt kell kijavítanom. De ehhez felnőtt felelősségteljes embernek kell lenni...ilyenből nagyon kevés van...
Az emberek nem küzdenek a dolgokért és csodálkoznak azon, hogy amit akarnak nem érik el.
Aztán, rájöttem, hogy ez az érzés meggátol abban, hogy tanuljak valamit attól, aki sikert ért el. Mert nem látom az utat, csak a célt. Így amikor ezt éreztem, elkezdtem félre tenni a büszkeségem (mármint hogy én ugyan le nem leplezem magam, hogy ezt hogy is kéne csinálni JÓL), és inkább közeledtem, kérdeztem. Így lett kapcsolat, és ráadásul kiderült, hogy az a hamis elképzelés, hogy úgy sem fog beszélni róla, segíteni mert IRIGY, meg is dőlt. Ezzel együtt, az is kialakult, hogy olyan közegben, ahol mindenki kiveszi a részét a dolgok alakulásából, sokkal nagyobb a biztonságérzet is. És rossz nézni, amikor ilyen helyzetbe olyan valaki kerül be, aki még nem jutott el magában oda, hogy az EGO valójában gátolja, és az élet nem csak őt rugdossa. Ilyenkor rossz nézni, hogy nem érti. És nehéz nem segíteni. Pedig valahol csak annyit lehet tenni, hogy egy ideig tolerálni, türelemmel. De aztán eljön az idő, amikor vagy dönt, vagy megy.
Ja lehet én vagyok a hülye és én kérek elnézést mert egy kihaló állatfajhoz tartozom ezzel a mentalitással. Én azt nem tudom nálunk ki mennyit keres holott én számfejtek, addig tudom amíg megcsinálom és amíg elutalom utána nem érdekel! Tényleg én vagyok a hülye ezt már látom! :-))) Pi