A kék-zöld valódi ötven árnyalata

Tizensok éve történt,még domina alakulàsom hajnalàn.
Óriási nyomás alatt voltam,mind a munkàmban,mind a csalàdomban. Egyetlen gyenge pillanatomban éreztem,hogy feloldàsra van szükségem.Felelősségmentes,önàtadós katarzisra.
Keresni kezdtem....egy domot.Aki megadja nekem ezt. Egész sokàig beszélgettünk,hónapokig.Mire eljött a jàték ideje. Kétségek és félelem nélkül indultam. Vàgytam az érzést.
Megbeszéltük a menekülőszót,úgy gondoltam,mindent letisztàztunk.
Kikötözött.Fura érzés volt,hisz sose voltam korlàtozva az életem soràn. Aztán kipeckelte a szàm. Hm,erről nem volt szó,de végülis,mi bajom lehet?
Aztán elkezdődött. Igazából csak beszélt. Körbe-körbe jàrkàlt.... figyeltem.
Higgadt volt és a monológja annyira nem is érdekelt.Csak egy hideg kéz érintéseként egy nyugtalanító gondolat kúszott felfelé a gerincemen..."hogy fogom kimondani a menekülőszót kipeckelt szàjjal?"
...és ő csak beszélt....én pedig kissé nyugtalannà vàltam.
Közben a monológ kérdésekre vàltott,amik nekem szóltak.Természetesen nem tudtam vàlaszolni ràjuk.
Aggódva figyeltem,ahogy szép lassan hergelte magàt a kérdésekkel,azzal hogy nem vàlaszoltam.
Micsoda tiszteletlen mocskos kurva vagyok...stb.
Ketrecbe zárt àllat módjàra jàrt fel-alà körülöttem, egyetlen érintés nélkül.Lassan körvonalazódni kezdett,hogy egyre ingerültebb és a hangszíne is megvàltozott.
A nyugtalanságom félelemmé vàlt.A sejtés,hogy valami nagyon rossz kezdődik nemsokára velem.A tudat,hogy mozdulni sem bírok,megrémített. Összeszorult torokkal néztem végig az àtalakulàsàt. Aztán megàllt szemben velem. A tekintetét kerestem,hogy valahogy kérjem,hogy hagyjuk abba.
És akkor tudatosult bennem,hogy leengedett redőny van előtte, gyakorlatilag màr nincs eszénél a haragtól,amit magàban generàlt.
Lassan monoton lett a hangja és elmondta,hogy akkora hibàt követtem el,hogy ezért komoly büntetés jár.
A nadràgszíjàt babràlva a hàta mögé ment. Nem làttam semmit,csak menekülni próbàltam, reménytelenül.
Az első vàratlanul ért,mert azt gondoltam,hogy meg fog baszni.
A fém csat hangosan csattant a szíjjal együtt a hàtamon.
A fàjdalom sose érzett kínja összeràntott.Azonnal csattant a következő,az oldalamon.
Hànyinger tompasàga a hasamban.
És újra,meg újra....
Fogalmam sincs,meddig tartott.Most,hogy írom...az ujjaim jéggé fagyva kattognak a mobilomon és sírok.
Levegő utàn kapkodva,fujtatva,hörögve vert.
Vàrtam....a végét vagy inkább haljak meg talàn,lehet az jobb lenne.
És elfàradt,kiadta minden dühét. Leroskadt mellém a földre,lassan visszatért a vilàgba. Nem szólt.
Levette rólam a köteleket.
Nem tudom,hogyan bírtam lekecmeregni az àgyról. Mintha minden mozdulatnàl késsel vagdaltàk volna a húsom.
Felöltöztem és megköszöntem.
Másnap seblàzasan, bementem dolgozni. A baràtnőmmel műszakoztunk és meglàtta a sebeim, amikor àtöltöztem.
A combom,seggem,hàtam oldalam,kékre,zöldre,véresre volt verve. Kb. 3 hétig gyógyult.
Ő eltűnt az oldalról.
A baràtnőm mindenáron feljelentést akart.Nem tettem,az én hibàm volt,hogy ez megtörténhetett.
Akkor történt valami bennem.Minden màs értelmet nyert,ami a subjaimhoz való viszonyomat meghatàrozza.
Nem bàntalmazok senkit.Ha valamelyik provokàl,olyannal nem jàtszom.
Mazókkal szintén nem.
Nehezen tudom szavakba önteni,hogy mit érzek,amikor egy sub odaadja magát nekem.Olyan mély hàlàs szeretet van bennem,tisztelet,csodàlat,ami felülír minden màst.
Mindenem az övé,a bizalomért,amit lehet sosem fogok kiérdemelni.
Ezt jó lenne mindannyiunknak megérteni ahhoz,hogy ez a jàték az élvezetről szóljon és ne a sérüléseinkről.

Itt meg is köszönöm minden jàtszótàrsamnak,hogy megtiszteltek a bizalmukkal.Ti néhànyan a szívemben fontos helyet foglaltok el.Jó,hogy voltatok,vagytok nekem.Ti voltatok az igazi Tükrök,akik önmagam valósàgàt képesek voltatok megmutatni ♥️🙏