Hintapalinta

Megszületett bennem a hétvégi tervezet...kihúzta a gyufát nálam.
Megírtam ma neki,hogy péntekig tudom lemondani a szállásunkat,ha meggondolja magát,szóljon időben.
Válasz:ő se igent,se nemet nem mondott még nekem.Mi az,hogy meggondolja magát?
Nos,ez ő...a szőrszálhasogatás és játszmázás. Jól van,kicsi.
Semmi gond.
Annyira normálisan kértem,hogy engem ne teszteljen,mert az nálam elég szar eredményre vezet. Nem érti.
Hát majd akkor megtudja. Beszélgethetünk az én nyelvemen is...az elég egyértelmű lesz.
És természetesen a végkifejletet is kisodorta magának.

Először arra gondoltam,hogy találkozom vele és játékra hívom,ahol megverem. Csak hogy érezze a törődést. De aztán meggondoltam magam,mire lenne jó? Egy beteg embert lealázni és bántalmazni.Az nem én vagyok.Felette állok és meg is írtam neki.
Maradjon csak meg abban a hitben,hogy én az vagyok,akivel ezt meg lehet csinálni.
És milyen furák az emberek,hogy a kedves viselkedésre így reagálnak...