Generált agresszió

Egy baromi érdekes dolgot figyeltem meg mostanában.Kiváncsi lennék,hogy másnak is volt-e ilyen tapasztalata.
Mint tudjátok,domináns révén a mindennapokban se adom oda az irányítást senkinek.Viszont mióta kiléptem a közel 10 éves verbális bántalmazó kapcsolatomból,elég stabilra raktam magam ahhoz,hogy éppen megengedő is lehessek ezen a téren,ha ahhoz van kedvem.
Hogy hogyan lehet egy dominánsból áldozat,majd később...
Tehát az ismerkedéseim során úgy gondoltam,hogy Nőként viselkedek.Abból is az odaadó,kedves,figyelmes fajta,akivel öröm együtt lenni.
Így is volt.Valóban átadtam a kezdeményezést,a döntést a randikon,az ismerkedés során.Semmi akaratosság,csak a tündibogyó.
Az ágyban szintén...semmi extrém,vagy szétmarcangolós,örökké éhes bestia...csak a cukker,sokat sokáig élvező jólnevelt cicalány...
Hát basszátok meg,mi lett a vége? Hogy eleje se lett,nemhogy vége,mielőtt el lettem hajtva,mint a magzatvíz.
Mert biza,ma reggel olyan bunkó tahó módon lett közölve velem,hogy többé látni se akar,hogy csak néztem ki a fejemből.És kegyesen hozzátette,hogy utálhatom is akár...
Már megint mi a fasz van??????????!
Vagyis arra jutottam,hogy amikor bizonyos személyiségű drámakirálylányok kukival...megneszelik,hogy alájuk rendeltem magam,akkor kitör az agresszió.
Van,akinél kicsit,van akinél jobban...A megkapott "hatalommal" ilyen szinten nem tudnak bánni. Ez azért nemcsak elkeserítő,hanem megdöbbentő is.
Tényleg az kell,hogy át legyen nézve rajtuk és a lábamat töröljem bennük?
Hihetetlen,hogy normális emberi viselkedésre miért reagálnak támadólag...?
Ilyenkor állatszelidítőnek érzem magam,akinek kézhez kell szoktatni a vadat,mert úgy viselkedik,mint egy eszelős.
És feltenném a kérdést,hogy jómagam,akinek a szakításom után esett le,hogy miben éltem azidáig...miért nem alázok és bántalmazok ezek után minden férfit,aki az utamba akad?
Miért hiszem,hogy ez Ember eredendően jó? Hogy túl lehet lépni bármilyen fájdalmon és előre nézve bizalmat előlegezni bárkinek,akit meg szeretnék ismerni.

Nem láttam magam a helyzetben,ahol egy bizonytalan,éretlen lélek bántott,alázott. Csak azt láttam,hogy nagy a baj.Hogy szegénynek nehéz gyerekkora volt,hogy épp szar napja van...hogy nem mindenki olyan türelmes és alkalmazkodó,mint én.És persze nehezen lehet engem elviselni,mert lobbanékony és impulzív vagyok,szegényke nem tud engem kezelni.Aztán beköltözött az állandó kétely a szívembe,amiben tartott.
Hogy nem vagyok elég jó,mert olyan vagyok,amilyen...
Aztán csak adsz és még többet adsz,hogy lássa,hogy megváltoztál. Hogy már nem vagy hatalmas,akaratos és hisztérika. És ő csak döngöl...még lejjebb.
Nincs már játék,végül már szex is alig. Gecis zsebkendők az ágyatok mellett,megnyitott pornóoldalak a laptopon mutatják az utadat,hogy ma se lesz semmi.Ha nem érted,akkor fejfájás is van,mint egy rossz frigid kurvánál.És te mindennap megnézed magad a nagy tükörben-amit gyűlölsz-hogy kinőtt-e már a faszod a sok rinyálástól,udvarlástól?
Ahelyett,hogy elsétálnál a parkba és egy klassz fűzfavesszőt vinnél neki,hogy elverd vele mindkét tenyerét,amivel a faszát verte,ahelyett,hogy téged simogatott volna.
És az üvegszálas lovaglópálcáddal a két talpát is,hogy minden lépésnél emlékezzen vagy egy hétig,hogy hol a helye...
De persze nem tetted....csak sajnáltad magad,míg végül kiölt belőled mindent,ami voltál.
...és akkor új élet kezdődött.Lassan felépítve magad,a romokból erőt és rendíthetetlen hatalmat kovácsolva magadnak.
Bizalomból és szeretetből.Megköszönve,hogy összeomlasztotta a régi énedet,mert így lettél tökéletes...a magad módján.
Nem változom vissza. Az marad,akinek így vagyok tökéletes. Aki tudja,aki érez engem.
Senkinek SOHA nem fogom bizonygatni,hogy igen,én vagyok a neked való.
Az a BIZONYOS...tudni fogja.Hiszem,hogy nekem is jár és ha eljött az időnk,akkor fogunk találkozni.