Az agresszió jelenléte a bdsm-ben

A mai agymenésem... mennyire van szükség a dominanciàm fenntartàsàhoz az agresszív viselkedésre?
Megosztó téma,azt hiszem.Nyilvàn itt nem szado-mazó sztoriról beszélünk.A fàjdalom adàsànak és élvezetének igénye màs irànyvonal.
Itt szimplán dominàns viselkedésről gondolkodom.
Mi hatàrozza meg a dominanciàt magamban,mitől fog kétségek nélkül alàm rendelődni a sub?
Azért,mert fél tőlem? Vagy mert kiszàmíthatatlan vagyok? Tudom-e vmivel ösztönözni a nevelésében vagy ehhez csak az agressziót hasznàlhatom?
Eszelős nickeket olvasok.Teszem hozzá,meg is döbbent,hogy milyen észjàràssal gondolkodik a többség erről az egész nagy és széles palettán mozgó témakörről.
Hovà tesszük magunkat az önismeretünk birtokában-màr akinek van.
Ahogy a bemutatkozómban is írtam anno,ez csak úgy van.Hozzàm tartozik,az enyém.Nem fejlesztettem,adott tulajdonság.És sose hittem,hogy attól leszek jobb,ha porig alàzok vagy épp agyonverek vkit.Ja,igen,képes vagyok rá.Ezt ő is tudja.Kap belőle egy fuvallatot.A lehetőség fuvallatàt,ha esetleg kételyei lennének....DE....felette àllok ennek.És ettől leszek kétségek nélküli vàlasztàs az ő szàmàra.
Fogalmam sincs,hogy ki az az ember,aki egy subot szarba se néző regre jelentkezik. Ahogyan én sem vàlaszolok olyan megkeresésre,ahol a sub arról értekezik,hogy én aztán bàrmit megtehetek vele.Kit érdekel?
Ha odàig jutunk úgyis megteszel bàrmit,mert sodorlak magammal és nem fogod azt gondolni,hogy óvazzzze én màr ezt nem!
...és lehet,hogy nem lesz hozzá semmi eszközöm,csak én 😉