Rólam,nem tőlem

"Fogadj be, hogy magamba tudjalak fogadni. Lépj egyet csukott szemmel. Ne nyugtalankodj, én már vak vagyok. Megmutathatom, mennyi csoda van a semmiben, mennyi gyönyör a nincsben (...) és soha többé nem akarsz mást. Megrendültél? Fáj? Most veszel először levegőt? Nevetsz? Őrület? Minden, ami eddig ide ragasztott... csak éhesebbé tett. Sose mindegy, hogy azt eszed- e, amivel etetnek, hogy akkor eszed- e, amikor mondják, vagy azt eszed, amiért a lelked nyújtja a kezét hittel, akkor, amikor már tényleg éhezel. (...)

Nem, nem voltam szerelmes soha. Lélek-táncom volt egy-egy, és mindannyiszor bele is haltam, ahogy kellett: magamba, miatta és értünk. Tökéletesedtem. Bűnös bűntelenségben. Egyensúlyban, ahol egységben voltunk a különben is.(...)
Belehaltam megannyiszor. Meg kellett értenem: egy napon, minden Poklom, valaki Mennyországa lesz..."