Az év utolsó napja

Az év utolsó napján felújítom a köteleket.

Nem csak azért, hogy ápoljam őket.

A láng végigfut a rostokon, leégeti a fölöslegest, kisimítja azt, ami kiállt, ami már nem szolgál.

A kötél könnyebb lesz, tisztább, felkészültebb arra, ami jön.

De ez nem csak karbantartás.

Ez lezárás.

A tűz elviszi az előző év érintéseit, feszültségeit, történeteit.

Ami volt, megég.

Ami marad, az tudatosan marad.

Ahogy a láng halad, szándék is kerül a kötélbe:

hogyan akarok jelen lenni,

milyen felelősséggel,

milyen figyelemmel.

Ez a mozdulat emlékeztet rá, hogy a kötél nem tárgy.

Kapcsolat.

Bizalom.

Határ.

Az év végén rendet tenni nem csak a naptárban lehet.

Lehet a kezekben is.

A rostokban.

Önmagunkban.

Holnap új év kezdődik.

A kötelek készen állnak.

Én is.

✨