Tudod, ki vagyok?

Amikor valaki rám ír és a vágyaimról kérdez, hogy mik izgatnak fel, mert ő szeretne megismerni, akkor pont az ellenkezőjével szoktam érvelni. Ott van a blogom. Ha ezekre vagy kíváncsi, olvasgasd, mert elég részletesen írok olyanokról, amik engem izgatnak. Nem véletlen, hogy crossdresserként egyik visszatérő téma a nőként használásom és nem pedig a pelenkázás. Ugyanis a pelenkázás marhára nem érdekel. :D
Szóval leírhatnám szájbarágósan megmagyarázva, mi izgat, de nem sokkal jobb, sokkal átélhetőbb ezt kontextusba helyezve olvasni? Ha magamból indulok ki, érdeklődéssel és szívesen olvasok mindent attól a személytől, akit szeretnék megismerni. Ez nem azt jelenti, hogy minden bloggert ÚGY szeretném megismerni, akinek olvasom az írásait. :D De aki ÚGY is érdekel, annak biztosan el fogom olvasni.

A fikció egy másik műfaj.

Vannak, akik azt àllították korábban, hogy a blogjaiból teljesen megismerhető a szerző. Ez 5-6 éve lehetett.

Persze lehet, hogy màr senki sem gondolja azóta így, de valószínűbbnek tartom az emberek viselkedése alapján, hogy mégis.

De mivel a többség csendes megfigyelő, így biztosat nem àllíthatok erről.

Miért gondolná valaki, hogy "alaposan meg is ismerik" a szerzőt?
Ezzel nem értek egyet.
Persze attól függ mennyire részletesen, mélyen ír valaki, de lehet bármilyen mély, akkor is max egyetlen oldalát mutatja meg, az embereknek meg rengeteg oldaluk van.
Én legalábbis nem gondolnám, hogy alaposan megismerek valakit néhány írásból.
Illetve ott van hogy mit értünk írás alatt? Lehet nem is valóságról ír, hanem fiktív történeteket és fantáziákat. Az is lehet, hogy a valóságról ír, de nem az igazságot.
Ezek azért csak az én gondolataim ezzel kapcsolatban, lehet mások máshogy gondolják.

Mindenkinek van egy sajátos mintázata: hogyan ír, mit ír, miről ír és kinek ír — vagyis milyen közösséget akar elérni.

Az, hogy az író istent játszik, egy karaktert formál meg, vagy önmagát adja? Végül is teljesen mindegy addig a pontig, amíg nem okoz kárt, csalódást vagy sérülést.

Az írások egyébként erős vonzerőt és szűrőt is jelentenek. Nem mindenkinek szólnak, és nem mindenki fog rájuk reagálni.

Lásd például a Bogyó és Babóca műveket. Az író gyermekeknek ír, ám a saját gyermekeivel kapcsolatos múltja sokakban kérdéseket vet fel... Most akkor az író képmutató lenne?

A legtöbb írás itt általában oktató jellegű, élmény- vagy tapasztalatmegosztás. Ritkán látni olyan mintázatot, ami inkább a "magamból adok és írok' típusú alkotás lenne. Az pedig csak egy kis szelet, egy kis szösszenet abból a teljes egészből, ami maga az író személyisége.

A történetek egy más műfaj. Azokat nem is szoktam itt olsvasni, így véleményem sincs rólpk.
Természetesen bárkinek lehet véleménye/benyomása a másikról, de honnan tudod, hogy amit gondolsz az adott emberről, az mennyire igaz, ha sosem láttad élőben, ólássosem hallottad beszélni?

A te állàspontod alaoján, a kommentekből is le lehet vonni következtetést a másik személyiségét, szàndékait illetően.

Például felmerül a kêrdés, hogy miért alkalmazol szalmabáb érvelést, mikor kommentelsz

Sosem írtam az itteni történetekről, te mégis részben ezekkel érvelsz. És volt már más hasonló hozzászólásod a blogjaim alatt.


Természetesen lehet szubjektív benyomás arról, hogy ezt miért csinálod, de:

Mivel nem ismerlek, így nem lehetek biztos benne, hogy igazam van-e.

És azt is gondolhatom, hogy ez egy csapda, hiszen nem reagálhatok az ilyen felvetésekre, hogy miért nem még azt sem szabad leírnom.

De biztos sem lehetek abban, hogy neked szàndékodban áll-e csapdát állítani, mikor ilyen hozzászólásokat írsz.

Véleményem, benyomásom lehet, de ismeretlenül beskatulyàzni valakit ellentmond az itt elvileg mindenki által hirdetett elfogadásnak, illetve szerintem általánossàgban szembe megy az emberi erkölccsel.

Mikor pedig valaki kedvel egy ilyen hozzászólást, az még érdekesebb, hogy vajon miért teszi, főleg ha rendszeresen csinálja, de mivel jellemzően ennek okairól nem írnak nyilvánosan, nem lehet biztosat mondani róluk.

Csak sejtése lehet az embernek arról, hogy a keresztényi, felebaráti szeretet itt nem mindenkinek erénye. De ismeretlenül akár tévedhet is, aki így gondolja.

Végezetül két idézetet javaslok megfontolásra:

" Kételkedem, tehát gondolkodom. Gondolkodom, tehàt vagyok." - Descartes

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess." Máté 7:1

Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy pl számomra teljesen mindegy, ha egy történetet ír le valaki, hogy az pontosan úgy történt-e meg, vagy milyen szándékkal írta? Ha hatott rám, érdekesnek, izgalmasnak, vagy akár elgondolkodtatónak tartottam, az nekem pont elég.
Azt nem állítanám, hogy a blogok alapján valakit meg lehet ismerni, de egy szubjektív benyomást azért kelt bennem a személyiségéből.