Egy 🐓-os történet

Ma reggel el kellett mennem 🐓 -t vágni a környéken. Mondhatnàm, hogy nagyapai örökség, hiszen az apai nagyapám is hentes-mészàros volt

Csak történeteket hallottam róla. Apukám még kisgyerek volt, mikor elment.

4 gyerekes csalàdnàl voltam. 2 fiú az anyukájukkal végignézte a vágást, a belezést és a pucolást. Utána az egyik kislány is kijött,

Kérdezték, hogy ezt miért kell, meg, hogy szeretem-e csinálni. Próbáltam az ő szintjükön elmagyarázni, amit sokszor értelmes, felnőtt emberek sem értenek.

Ahogy én vágok, az gyors, és kevés szenvedéssel jár. Nem csinálom viszont gyakran, mert lelkileg az ölés megterhelő számomra.

Akik ilyenkor felhorkannak és esznek húst, nézzenek meg csak 1 vágóhidas videót, és utána nyitott vagyok az ítélkezésükre.

De a lényeg!

Megkértek, hogy menjek vágni és nem kérdezték meg, hogy mennyi lesz. Így aggódtam, mert akármilyen fura az ember idegeneknek nem vág szívesen csakúgy.

Én legalábbis nem.

Már el is köszönt a hölgy, mondta, hogy mindjàrt kienged. Én meg elkönyveltem, hogy megint naiv voltam.

Pár perc múlva kijött és megkérdezte, hogy mivel tartozik. Mondtam meglepődve, hogy 1.500 forinttal.

Adott 2.000 forintot és egy üveg 2023-as bort. Visszajàrót nem fogadott el.

A történet tanulsàga? Egy következő íràsomban kiderül.