A média valósága?

Akkor az egy valóságos háztáji paradicsom! 🙂 Nyilván déd s nagyszüleim idejében nem volt szó lamentálásról. Az állat azért van, hogy a tartóját gyarapítsa. Azért annyiban javult a zsellérvilág, hogy nem muszáj a szeretett házi kedvenceknek mészárszéket rendezni. Bótba'is van. Nem olyan, de ilyen sem. 🙂

És ha nevére adsz neki, jóval nehezebb levágni. Ezért is szokás a Pörkölt, Leves, Husi is hasonló nevek használata. Nálam a többségnek egyedi neve van.

Nyilván nem általános jelenség, de van, hogy az embernek a szíve megesik egy újszülött kis jószágon. Van aki ilyen felindulásból malacot tart házi állat gyanánt. 😃🤷🏻‍♂️

ezt azért nem tapasztaltam vidéki létem során, hogy legelni támadt volna kedvem. :)

A vidéki élet gyönyörei! Aztán mikor ki kel, az a törékeny kis élet, az embernek kedve támad inkább legelni, mintsem a tányérba képzelni! 🙂

Kikelni:)).

Nagyon jó hasonlat.

A kotlósom -5 fokban kezdett el kotlani februárban, és ma 15 fokban kezdtek kímélni :).

Személyes tapasztalatom, hogy nincs is annál kellemetlenebb, hogy ha valamihez nem tudsz hozzászólni vagy legalábbis fejben elhelyezni. Nyilván mindenhez is érteni képtelenség, de legalább sejteni - mint macska az esőt - ér! 🙂

Tök jó!
Persze mindent senki sem tudhat, de törekedni lehet a tájékozottságra :)

Kérdés jó. Válasz, summázva, tájékozottság fél egészség. Általános oskola ötödik osztályban olyan kivételes pedagógus mellett sikerült rá eszmélnem a világra, aki megtanított olvasni a sorok között! Ez szerintem a legfontosabb. S ahogy Kéksárkány lejjebb írta, kell egy fajta igény is arra, hogy képben legyen az ember. 🙂

Mivel a média nagyon közel áll hozzám, és amúgy is kérték, reagáljak, kicsit hosszabb leszek :)
Remélem nem baj... Amúgy se szeretem a rövid játékokat.

Amit olvasunk és látunk és a valóság kapcsolata meglepően szoros kapcsolatban van egymással. Még a legtöbb fake news is tartalmaz elemeket a valóságból, azért működik. Szóval a feltételezésed azt hiszem tartható :)

Az, hogy milyen hírek jutnak el hozzánk már egy sokkal érdekesebb kérdés. Amikor tanultam, mi a hír fogalma, akkor azért azt a pár pontot jól belénk verték, de azért most a wikit hívom segítségül:
"A hír rövid, tömör, világos és tárgyilagos sajtóanyag. Általában hat kérdésre kell választ adnia: „Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért?” " - és ennyi. Semmivel sem több. Ugyanakkor iszonyatosan sok ilyen hír keletkezik minden nap, érdemes egy másik fogalmat is megismernünk, ez pedig a hírérték. És még egy fontos fogalmat: a kapuőröket.
"Az információk közül azokból lesz hír, amelyet a sajtó munkatársai (a magyar nyelvben is használatos angolszász terminológia szerint: kapuőrök) kiválasztanak. A kiválasztás a hírérték szerint történik."
Az újságíró tehát kapuőr, és eldönti, minek van hírértéke, vagyis relevanciája az adott sajtótermék olvasói felé.
Vagyis itt a hírérték dönt:
- az esemény, történés, cselekvés aktualitása, frissessége
- a hírben szereplők ismertsége, pozíciója, befolyása
- a földrajzi és kulturális közelség (földrészenként, tájanként különböző)
- az esemény, történés, cselekvés egyedisége, szokatlansága, meglepő vagy megdöbbentő volta
- a tematikai keretbe illeszthetőség, azaz van-e előzménye a hírnek
- az információ érdekessége, szórakoztató jellege

Et voila, a kapuőrök nem engedik át a mozambiki vagy az indonéziai híreket, ha azok szerintük nekünk nem érdekesek. Szóval vagy ki kell kerülni a kapuőröket, és a saját preferenciáink szerint szerkesztett híreket fogyasztani, vagy keresni kell olyan hírforrást, amelyik számunkra fontos híreket közvetítenek. Már persze ha tudjuk, hogy azok bennünket érdekelhetnek. Egy befektetési szakember pl. teljesen más jellegű hírforrásokat követ, mint egy csak a bulvárt olvasó HR-es egy cégnél.

Van azért egy kis gond: az újságírók, mint kapuőrök szükségszerűen nem kellően jó szűrők. Egyrészt egyértelműen a saját preferenciáik számítanak (pl. az MTI "elfelejtett" beszámolni arról, mennyire durván kikapott a fideszes jelölt Pápán a hétvégén), másrészt nem is rendelkeznek kellő ismerettel minden témában, vagyis nem tudják, hogy mivel kellene foglalkozni és mivel nem.

És ezzel azt hiszem el is jutottam oda, miért van az, hogy a BDSM csak negatívan jelenik meg a hírekben: részben az újságírók felkészületlensége miatt, részben azért, mert csak az a hírérték, amikor valami történik. És ez sajnos predesztinálja azt, hogy negatív hírek jutnak át a kapuőrökön.

Mert őszintén: hírértékű az, ha egy BDSM együttlét jól sikerül? Ha egy BDSM buliban mindenki kedves a másikkal? Ha amúgy nem történik semmi különleges?

Az utolsó kérdésedre igazából nem tudok jó választ adni. Nemcsak a BDSM olyan szubkultúra, amelyik ezzel küzd. Ahogy Mirtill említette a rock zenét, úgy tudom példának hozni az asztali RPG-t (szerepjátékot) is. Lassú edukálással, kicsi nyitással talán lehet ezzel valamit kezdeni. De bennem felmerül azért a kérdés: tényleg ki kell ebből törni?

Világos, amit írsz. Tanárként azért hiszek abban, hogy az oktatás által lehet bővíteni az emberek látókörét. És ha valóban jó BDSM témájú játékfilmeket néz az ember, azokból is sokat lehet tanulni szerintem :).

A blogod kérdésére írtam. Nyilván nem vagyok kompetens a kérdésben, csak a hülye kis paraszti eszemmel úgy gondolom, hogy a saját buborékunkban maradunk akkor is, ha tágítjuk azt. Mindenképp megkérdezek egy közgazdászt ha ideér. Természetesen a véleményem ellenére szeretem növelni a látószöget.... kész is a tudathasadás.

Na. A véleményem az, hogy a világ rosszat akar gondolni a BDSM-ről. Egyszerűen nekik így kényelmes. Kicsiben mint a rockzene. Mintha egy olyan dolog lenne ami kevesebb mint azok, amiket többet adnak a rádióban. Miközben sokkal, de sokkal több azoknál. Lehet, hogy suta hasonlat. De most így jött ki. 😉

Abban, amit @Bluedragon írt?

Én nem vagyok benne biztos. 🤔

Amennyiben van rá igénye az egyénnek, mindenféle képen igen.
Bár ahhoz mondjuk tudatos hírfogyasztás dukál.
Mindenki a saját valóság buborékát teremti meg.