Állatok és angyalok?

Az utóbbi pár napban ketten is azt mondták nekem, hogy nem magától értetődő, hogy az emberek kedvesek azzal, aki kedves velük. Sőt ez egy magasabb szint.

Erről eszembe jutott az egyik kedvenc gondolatom tanulmányaimból, de erről kicsit később.

Ha nem magától értetődő az mit jelent? Tök jó, mert van szabad akaratunk? Ennek kapcsán a mai napig nincs egyetértés, mármint arról, hogy van-e az embereknek szabad akaratuk.

Miért fontos ennyire a szabad akarat ebben a témában?

Az állatoknál számos esetben megfigyelhető az adott fajon belül és fajok közt is a kölcsönös együttműködés. Néhány ismeretebb példa:

- krokodil és krokodilmadár
- vöröscsőrű nyűvágó és különféle növényevő állatok (orrszarvú, antilop, kafferbivaly)
- a cápa és a remorák

Nekem nagy kedvencem még a mézkalauz és a méhészborz együttműködése.

Az állatoknál lehetne úgy érvelni, hogy mivel nincs szabad akaratuk így érthető, hogy a krokodil nem eszi meg a krokodilmadarat és a kafferbivaly sem akarja elhesegetni magáról a nyűvágókat.

Az állatok szabad akaratának kérdéskörébe nem megyek most bele, mert sem terjedelem nincs rá, sem nem készültem fel a témából ahhoz eléggé, hogy erről hossszasan írjak.

Ha azonban azt állítjuk, hogy az ember és állatok közti egyik fő különbség a szabadakarat megléte, úgy felmerül a kérdés, hogy mit érünk a nagy szabadakaratunkkal, ha gyakran még az állatok szintjét sem tudjuk megütni?

Most térnék vissza a harmadik sorban található utalásra: Schellingnél olvastam, hogy szerinte az ember vagy az állatok szintje alá tud süllyedni, vagy az angyalok szintje fölé emelkedni.

Ez a gondolat önmagában is lehet problematikus, hiszen van olyan felfogás, ami szerint az angyalok Isten akaratát hajtják végre. Slussz. Nincs szabad akaratuk. Nyilván Schelling nem így gondolta, vagy leheteséges, hogy itt az angyalokat szimbólumként kell érteni.

A hármasosztatú világkép elég ősi, a sámánisztikus kulturáktól kezdve a kereszténységen át rengeteg helyen megtalálható az emberiség történelmében.

- állat
- ember
- angyal

Ha Istent nem vesszük számításba ez is tekinthető egy hármasosztatú világképnek, amiben az állatok és az angyalok szintje is messze helyezkedik el az ember alap állapotától.

Ha azonban Schellingnek igaza van úgy az ember csak végletesen hasznosat, jót, vagy végletesen rosszat, önzőt tud cselekedni.

Szerintem a világ árnyaltabb ennél, de az is lehet, hogy a sváb filozófus ezzel az érdekes gondolattal elmélkedésre akarta ösztönözni olvasóit.

Ha pedig úgy gondoljuk, hogy az állatoknak és az angyaloknak sincs szabad akaratuk és így teszik a Természet/Isten által elrendelt dolgukat előbbiek kisebb, utóbbiak hatalmas mértékben, úgy érthetővé válik, hogyha az embert szabadnak tekintjük miért tud az állatok szintje alá süllyedni, vagy az angyalok szintje fölé emelkedni.