Perspektívák

Lucifer a minap rávilágított egy nagyon fontos szempontra: a szempontok sokféleségének jelentőségére.

A miérteket szerintem kulcsfontosságú alaposan kifürkészni, de ebben is eltérő, hogy ki, mit tart érdekesnek/esszenciálisnak. Én úgy látom, hogy az evolúciós gyökereinkre felhúzott kulturális változások gyökeres változásokat indítottak el az úgynevezett Nyugati társadalmakban, de ebbe most nem megyek bele részletesebben.

Sokszor emelik ki a hölgyek, hogy a férfiak nem fogadják el az elutasítást és le BK-zák őket, meg MR-ezik (és most nem a kétéltűekre, és nem is a képalkotási eljárásra gondolok, csak nem szeretem trágár szavakkal illetni a nőket, ha valaki kéri, az más tészta.)

Két szerintem fontos elemet emelnék ki:

1, Kollektív szempontok

Vannak gyakran megjelenő kollektív szempontok, amelyek szerint:

- A legtöbb férfi erőszakos, és csak "azt" akarja.
- A legtöbb pasi nem fogadja el a nemet.
- A legtöbb nő nem válaszol.
- Számos nő nemhogy megválaszolhatatlan, de elolvashatatlan mennyiségű (főként) sablonlevelet kap, legalábbis friss regisztrálként szinte minden esetben.

2, Személyes perspektívák*

A fentiekben valamennyi igazságmag biztosan van, hogy aztán ezek mennyire valóságos és mennyire módosult formában fejlődnek tovább és gyökeresednek meg, azt pontosan nem tudom.

Az én személyes tapasztalatom az, hogy bár tudom magamról, hogy vehemens tudok lenni, a nemet igyekszem elfogadni (nem egyszer viszont a hölgyek mondják maguktól, hogy a nem, az mégsem nem..., vagy mégis az, vagy talán, nem tudják.)

Azonban számos hölgy van (tapasztalatom szerint), aki nem mond nemet, csak eltűnik, vagy elhúzza a mézesmadzagot, nyújtja a rétes tészát és még számos egyéb cukrászati, vagy sütési technikával él, elkerülve a közeledés egyenes visszautasítását.

Erre szokott érv lenni, hogy ez azért van, mert, hogy a legtöbb férfi jön a kétéltűzéssel és az MR-ezéssel, ha egy nő visszautasítja.

Azonban én úgy látom, hogy törekednünk kellene meglátni az adott egyént, és az ő viselkedésére, közeledésére igyekezni reagálnunk. Ez egy nehéz feladat, nem állítom, hogy nekem tökéletesen megy, de ebben látom az egyéni és társadalmi fejlődés egyik zálogát.

* A második pontban leírtak személyes tapasztalataim. Természetesen elfogadom és elhiszem, hogy ahányan vagyunk annyiféleképpen éljük meg ezeket a dolgokat. A személyes perspektívák nem szükségszerűen illeszkednek bele a kollektív látásmódokba, ettől még van létjogosultságuk.

https://www.youtube.com/watch?v=j0Mz_IqpZX8