Horvát, magyar hunczut börze

A minap elhangzott itt, hogy a blogolás egyfajta kiváltság. Ez egyfelől tényszerűen nem igaz: bàrki blogolhat.

Másfelől sokan csendben vannak nyilvánosan, a háttérben viszont annál aktívabban ármanykodnak.

Ezek fényében mindenki döntse el kivàltság-e, vagy inkább bátorság rendszeresen blogolni.

Ez csak felvezető volt, nem maga a lényegi mondanivaló. Az oldalon tilos màs esemènyét reklàmozni, nem teszem. Ràadásul egy zágrábi, swinger találkozóról van szó, itthon pedig sokaknak már Budapest külső kerületei is messze vannak*, így ha konkrétan leírnám, hogy hol és mikor van a rendezvény, sem hiszem, hogy profitot hoznék nekik.



Visszatérve: Zágrábban a swingerek egy beszèlgetős estért, egy welcome drinkkel szó nèlkül kifizetnek 35 eurót/14.000 forintot. Ez 2 főre értendő.

Az ár nem tartalmaz sem fellépést, sem elődást, sem bemutatót, sem semmi egyebet. Lehetőséget kapsz, hasonló parokkal, kultúràlt ismerkedésre.

Itthon egy BDSM bulinál is van, aki ki van akadva még az ennél olcsóbb áron is, pedig a magyar àtlag kereset 10%-kal több, mint a horvát.

A horvátok hivatalos boldogság indexe sem jóval magasabb mint a magyar.

Persze lehet azt mondani, hogy körtét, almaval összehasonlítani nem szerencsés, de mikor a horvát alma látszólag olyan messze van a magyar körtétől, mint Makó, Jeruzsálemtől, azt mégis nehéz feldolgozni, főként a földrajzi proximitás figyelembe vételével.

Mivel pedig itt mindenki empatikus ès intelligens feltehetőleg csak èn nem èrtem, hogy az enyhén boldogabb, de picivel kevesebbet kereső horvátok mièrt állnak sokkal realisztikusabban az almahoz, mint sok magyar a körtéhez.

Mondhatnám, hogy : "Mi kutyánk kölyke," de làthatólag nem az. Igaz a horvát juhász ès az építészet terén màs a helyzet, de ezekben most ne mélyedjünk el.

* Még jó, hogy szeretek vonatozni (14 óra az eddigi rekordom: Budapest-Brassó, 2016.)