Kőbányai utazgatós

Történnek jó dolgok az emberrel. Ma is így esett.

Játék beszerző túràn jártam Kőbányàn, ès ha már arra jártam egy kalóz jelmezt is àtvettem az egyik, kis unokaöcsèmnek. Nephew, You know.

Zoli barátom, akitől sok tyúkom is van, illetve azok leszàrmazottai is, nem akart pénzt elfogadni: régi, népszerű tàrsasjàtèkokèrt.

Èn pedig korrektül szeretek üzletelni. Végül abban maradtunk, hogy a felét elfogadja, miután mondtam neki, hogy akkor az ő tyúkjainak adom elesègre. Ő pedig azt kérte, a másik felèt költsem az enyèmekre.

Aztán mentem tovább legóèrt. Mikor a Nagyvárad tèrtől felhívtam az eladót, jokedelyűen megdicsérte, hogy ügyes vagyok, majd mondta a pontos címet.

Kèrdèseimre derűsen ès alaposan felelt, mikor azonban mondtam neki, hogyha megyek vissza hozzá, szeretnék neki valamivel kedveskedni, tisztelettel, de visszautasította.

Bár humora kiváló, azt mondta előttem meg senki sem mondta, hogy àlljon hivatàsos nevettetőnek. Dagadna is a maják, hogy mekkora tehetségkutató szaki expert vagyok, de szerintem ő akarta viszont dagasztani a keselyű-szervem.

Ha így is van, ő jól tette, hiszen kereskedő.

Úgy ránézésre ès az összbenyomàsom alapján lehet, hogy ő is a Vicz Klub* rendes, rejtett tagja. Volt már olyan, akit teljesen más vonalról "ismerek" ès viszont láttam itt.

Ez azt is jelenti, hogy kicsi a világ(unk), de sokszínű. Minden tekintetben.

Ami pedig több, mint örvendetes,** hogy vannak még korrekt emberek: barátok, kereskedők, rokonok.

Igen a kedves rokonról nem írtam, de a szürke eminànciàs akkor van igazán jelen, ha nincs jelen.


* Èdesapàm kifejezése a BDSM-ezèsre.
** Ennek grammatikai megèrtèsèhez, már kevés a puszta Hunglish.