George Carlin és a kontextus kapcsolatáról

Blogs » Blog - RisleyAddix » George Carlin és a kontextus kapcsolatáról
2021. 02. 20. 10:58 | Appeared: 926x
Bár a humor kultúrtörténetében nem vagyok járatos, kortársságuk, egyedi stílusok és hatásuk okán, miért ne mondhatnánk, hogy George Carlin volt, az Egyesült Államok, Hofi Gézája?

A szabadság korunk egyik legmeghatározóbn témáköre, az USA-tól, Iránig, Kanadától Magyarországig, Kínától-Franciaországig.

Kicsit tekerjük meg a témát, hogy kijöjjön a veleje.

Szabadságodban áll, nem foglalkozni a kifejezések eredetével? "Persze, ez nem is kérdés," - mondhatnád.

Miért kéne, hogy érdekeljen, hogy a néger szó, kitalálásától fogva, szándékosan sértő, az hogy a boszorkány és a baszás szavaink, török eredetűek, vagy azt, hogy a nyelvtan náci, egy Amerikából származó, grammatikai kifejezés?

Itt következik a probléma.

Neked szabadságban áll ilyesmikkel nem foglalkozni, nekem pedig használni ezeket a szavakat.

Ha valaki képtelen egy kifejezést kontextusban értelmezni, akár mert gyenge a szöveg, vagy fogalomismerete, vagy mindkettő, azért korlátozható mások nyelvi szabadsága?

Ugyanakkor, ha azt mondom: Baszni, megy a BDSM-es, nyelvtan náci boszorkány, egy papucsos magyar vitézzel, az miért és kinek lehet sértő?

Ebben a kontextusban egyik szó sem pejoratív értelemben van használva.

Ha azt mondom, hogy Béla egy béna papucsférj, felesége Jolika pedig egy büdös boszorkány, és ők ezt meghallják, teljes joggal sértődnek meg rám.

Ha nyilvánosan beszélek így róluk, úgy még inkább.

Nem állítom, hogy egyszerű megtalálni a határokat ezen a téren, hiszen az episztemológia sem erősségem.

Ugyanakkor, ha picit odafigyelünk, alapesetben könnyen láthatjuk, hogy mikor van szó humorról, vagy semleges beszédről, és mikor szándékos sértésről.

A bonyolult csemegéken való morfondírozást, miért nem hagyjuk meg az ínyenceknek?


https://telex.hu/szorakozas/2021/02/18/mike-ward-jeremy-gabriel-standup-fogyatekkal-elo-vicc-kanada

Comments (5)


#393164 | 2021. 02. 20. 19:21
Köszönöm a tippet. Más is látja a fasírtságot :).
Deleted user
#393161 | 2021. 02. 20. 18:57
Carlin tabudöntögető volt. Felvette a kesztyűt az ultrakonzervatív prudériával szemben a show business-ben úttörőként, és tartós áttörést ért el. Az emlékezetes Seven Words You Can Never Say on Television gigje után, amiért le is letartóztatták, már nem volt visszaút.
Amúgy a provokatív stílusa mellett általában sem volt rossz humorista, de a stílusát és színvonalát inkább Nagy Bandóhoz hasonlítanám.
Hofi viszont egy abszolút zseni volt, világszínvonalú stand up-ot csinált a Kádár rendszer közepén, őt Richard Pryor és David Chappelle ligájába soronálnám inkább.

Az obszcenitással kapcsolatban, ahogy te is megállapítod vékony határmezsgye húzódik a nyomasztó prűdség és az útszéli primitívség között a nyelv használatát illetően és ez alatt nem csak a szókincset, hanem a tartalmat is értem, amit igen nehéz eltalálni és aztán egyik irányban sem lelépni róla. Főleg a tartalom nehéz eset, ez egy rendkívül szubjektív és erősen politizált terület, Ricky Gervais mint abszolút megosztó jelenség a maga hatalmas fan tábora (büszke tagja vagyok) és az ezzel szemben helyezkedő őt a közéletből törölni akaró szintén méretes PC lincselő csőcselék ékes példája ennek.
Deleted user
#393150 | 2021. 02. 20. 13:03
Nagyon csíptem Carlin-t, néha önmaga paródiája volt! :)
https://youtu.be/mb-w081PtiM
Deleted user
#393148 | 2021. 02. 20. 12:03
Ezt a nyanya hozza szemléltetésképpen. :)

https://youtu.be/ZrRf6Fe9tJk
Deleted user
#393146 | 2021. 02. 20. 11:58
Nagyon hasonló témán gondolkodtam, de lövésem sem volt, hogy hogyan vezessem le. Épp egy videót néztem, arról, hogy hogyan értelmez egy harmadik fél egy olyan interjút, amit már én is korábban láttam. Én azt tapasztaltam, hogy nagyon nem mindegy, hogy mikor állítjuk le a videót, hogy beszúrjuk a saját gondolatainkat. Teljesen más értelmet nyer így az analitikus szemlélet. Olyannyira, hogy már én éreztem magamat sértve, pedig tudom, hogy ebben semmi szándékos nincs.

De talán ez nagyon mélyen belőlem is jön. Egy zenei példa jut szembe!

Egyszer kaptam egy olyan melót, ahol egy pszichedelikus rock banda komplett életművét kellett redbe raknom. Ugye ez a banda ilyen 15-20 perces szetteket játszott, amit rövidebb blokkokra is kellett vágni, de én soknál úgy éreztem, hogy valójában nincsenek az előadott dalban blokkok és volt, amit direkt nem vágtam meg, vagy csak 3 epizódra szedtem, mert szerintem annak úgy volt egysége. Értem, hogy mi a szándék. Az, hogy a közönség ne unatkozzon. De én meg úgy vagyok, vele, hogy aki a zenét komolyan figyeli az biztos nem fog unatkozni, a többit meg leszarom. Akkor erről sikerült meggyőzni az illetékeseket.

De pont vagy két hónapja, amikor találkoztam a banda egyik tagjával, adott egy cetlit, ahol fel volt jegyezve, egy idősáv az egyik dalból, hogy nem próbálnám ezt a dalt eszerint megnyesni? 15 percből 2:30 összesen. Meghallgattam és tényleg fasza. Működőképes, hisz ott kulminál a dal. Csak éppen senki nem tudja rajtunk kívül, hogy hogyan jutott el addig.

Talán lehet érteni az analógiámat. :)