BDSM,mint valóság?*

Mi a BDSM? Nem tartalmilag, hanem szerkezetileg: fűszer, játék, vagy valami más? Számos embernek fűszer, és sokaknak játék. Ez számomra nem jelent dillemát. Ha Pista néha elveri Julit, egy Dtlon-os lovagló pálcával, vagy Gizi megtapossa Bélát egy Dman-os, hosszúszárú, nőies, műbor csizmában, az szerintem fűszer. Van, akinek ez is gondot okoz. El lehet gondolkodni azon, hogy meddig fűszer valami, és honnantól több. A szóritész/kupac paradoxont ajánlom itt az érdeklődök figyelmébe.

Az alábbi sorokat, saját tapasztalataim és mások beszámolói alapján írom.

A filozófiai-pszichológiai probléma számomra ott kezdődik, amikor valaki azt mondja, hogy számára a BDSM életforma. Pontosítok: a dilemma onnan indul, amikor valaki tagadja, hogy a BDSM lehet életforma/életstílus. Miben látom az ellentmondást? Számos, BDSM-et aktívan gyakorló ember, kezel másokat tisztán Ds beállítottságuk alapján. Az SM vonalról továbbra sem tudok annyit, hogy komolyan hozzászóljak. Ha Pista a BDSM-ben szub, akkor szinte garantált, hogy a kinky ismerőseinek többsége szolgaként fog hozzá viszonyulni. Pedig Béla nem is szolga, csak szub, és nem mindenki szubja. De ugye az ilyen különbségtételek puszta szőrszálhasogatások. Az, hogy Bélának, hogy esik, hogy őt mások lenézik Ds beállítottsága miatt, mit sem számít. Ha Gizi, vagy János dominánsak, akkor hozzájuk az életben is több tisztelettel viszonyul számos kinkster. Ez pedig azt jelenti, hogy ők tudatosan, vagy tudatalatt, de mégis hús-vér valóságnak tekintik Béla, Gizi, János, vagy bárki más Ds beállítottságát.

Konkrét példa, ami az utóbbi hetekben esett meg: Rozi, sok ember előtt mondta azt egy kedves ismerősömre, hogy "Tudjátok Géza, aki Anna pincsi kutyája..." Sem Géza, sem Anna nem voltak jelen. Rozi természetesen, dominánsokat nem mer ilyen módon a szájára venni.

Ha pedig a BDSM nem lehet életmód/életvitelszerű, hogyan lehet valakit Ds beállíottsága miatt lekezelni, lenézni? Lehetne itt filozófiai terminusokkal,szerzőkkel dobálózni, de szerintem puszta emberséggel belátható, hogy akkor sem rúghatunk bele valakibe, ha elfogadjuk, hogy ő életmódszerűen szolgának érzi magát, amennyiben ezt nem egyeztettük vele és Mesterével/Úrnőjével, - ha nem egyedülálló.



*Köszönöm az inspirációt: Úrnőmnek, EN-nek, és mindenkinek, aki hatást gyakorolt rám a témában.