Klasszikus liberalizmus a BDSM-ben?

" Az ifjú elhiszi, hogy a világ az élvezetnek és boldogságnak a tanyája, melyből csak az ügyefogyott nem veszi ki a részét. E hitében megerősítik a regények és az emberek kétszínűége. " Arthur Schopenhauer: Életbölcsesség.

Jelen bejegyzés, nem politikai, ugyanakkor világnézeti tartalmú.

Ma el kezdtem írni egy regét, a BDSM alapú poliamoriáról, félbehagytam. Nem azért, mert nincs hozzá ihletem. Nem akartam, hogy mások provokálva érezzék magukat. Bár tudjuk jól, hogy én egy fizetett provokátor vagyok, most mégis úgy gondoltam, hogy egy másik témát fogok elővenni. A klasszikus liberalizmus vs. liberál-fasizmus/fasirtizmus témaköréről sokat írtam már. Megkaptam akkoris, hogy én csak provokálok és ilyen fogalmak nem is léteznek. Jonah Goldberg kiváló könyvet írt a témában: Liberálfasizmus címmel. Magyarul is megjelent.

De miért is kavar ekkora port ez a témakör? Hónapok óta szajkózom, hogy a liberál-fasizmus egyre jobban erősödik, vagyis az az eszmerendszer, ami saját magának totális szabadságot követel, míg másoknak silencio legyen a neve. Az utóbbi időszakban azt látom, hogy a hazai közéletben ez egyre többször kerül szóba. Neves közszereplők is azt mondják, hogy a szélsőséges liberalizmus erősödik, míg a klasszikus eltűnőben van. Az elnevezést értem, de én maradok a fasirtizmusnál, illetve liberál-fasizmusnál.

De miért fontos ez BDSM szempontból? Szilárd, tapasztalati alapú meggyőződésem, hogy minden ország BDSM Közössége, - ahol létezik egyáltalán,- tökéletesen leképzi az adott ország társadalmát. Arányaiban ugyanannyi lesz benne a magas, mint az alacsony végzettségű, a nyitott és a konzervatív, mint a pék, vagy a könyvtáros. Persze ez sem ilyen egyszerű, mert vannak alul és felül reprezántált csoportok tapasztalatom szerint, de a kivetelek ellenére is úgy látom, hogy ez a model nem holmi illúzió.

Mivel a magyar társadalomban magas az intoleráns emberek aránya - ezt nemcsak a BDSM kapcsán volt alkalmam megtapasztalni,- így ha belegondolunk az sem meglepő, hogy a hazai BDSM Közössségen belül is sok-sok ember kirekesztő. Akár liberál-fasiszta, akár más alapon. A klasszikus liberális hozzáállásról az egyik munkaadóm azt mondta: "Szép gondolatok, de itthon nagyon kevesen vallják őket." Attól viszont nem lesz valami automatice rossz, hogy kevesen értenek egyet vele.

Úgy tapasztaltam, ha valaki minél több kisebbségi csoporthoz tartozik egyszerre annak két alapvető kimenetele lehet:

- azt a kirekesztést, amit vele szemben mutatnak sokan, ő is tovább viszi és kirekeszt másokat. Természetesen ez nem egyedül, hanem csoportban végzett tevékenység.

- A kirekesztés miatt, amit sokan vele szemben mutatnak, toleránsabb lesz másokkal, főként más kisebbségekhez tartozókkal, mert tudja milyen kegyetlen érzés, amikor csak azért taszítják ki, nézik le, mert ő más milyen, mást szeret, mint a többség.

Ha valamit nem értünk, utána lehet járni, legyen szó, tűs játékokról, ageplay-ről, vagy éppen az agyonkritizált findomról("Ez a családfenntartó ösztön erotizálódott fétis változata."- írta a minap SMyB, hiánypótló blogjában). De mondhatjuk azt is, hogy köszönöm ezt én nem értem, de elfogadom, hogy más pont ezt élvezi, és amíg engem nem akar senki ilyen helyzetbe hozni, addig nem érdekel az adott téma.