Közösséget nemzetéről02: BDSM, Történelem, Kettősségek

Életem során tettem pár megfigyelést, amiket akár lehet misztikusnak is nevezni, de persze tudományos magyarázatot is lehet adni rájuk. A Krisztinákkal és az Andreákkal mindig jó volt a viszonyom, illetve a brazilokkal, a hollandokkal és az erdélyi magyarokkal is. No meg a történészekkel.

Sokak számára a történelem unalmas és száraz. Szerintem pedig a történelem az egyik legfontosabb tantárgy, hiszen minden, -amit mi emberek észlelünk,- a történelemben zajlik a kutatásoktól, a háborúkon át, a fajnemesítésig.

A történelemet nem kell szeretni, nem kell ismerni, de izgalmasan lehet alkalmazni a történelmi példákat. Magyarországról 4 (ez meg a szerencseszámom) híres és fontos személy jut eszembe, akik a nyugatias eszmék meghonosításának hatalmas jelentősséget tuljadonítottak:

Szent István, Hunyadi Mátyás, Széchenyi István és Ady Endre.

Érdekes kettősség áll fent velük kapcsolatban is. Őket rengeteg magyar becsüli, tiszteli, emlegíti, miközben -szinte,- mindent, ami külföldről jön megvet; kivéve az olcsó szlovák tejet, vagy éppen tőkehúst..

A hazai BDSM esetében, -tapasztalatom szerint,- ugyanilyen kettősség áll fent. Hiszen egyfelől van az a népszerű álláspont, hogy úgy a jó, ahogy mink, szitty atyafiak és pártus atyafiasszonyok műveljük a BDSM-et, zsigerből, sztyeppésen, ösztönösen. Másfelől pedig a külföldiül íródott anyagok, a külföldiek által tartott előadásokért is rajongunk, ha (!) a szövegeket valaki ingyen lefordítja nekünk, és ha az előadás egy lyukas garasba sem kerül, de profi tolmácsot biztosítanak hozzá.

S bár a történelem sokszor ismétli önmagát, azért érdekes, hogy István király eszmeisége ma már csak papíron létezik, Mátyás nyitottsága a nyugati művészetek felé sehol sincs, Széchenyiből a lóverseny maradt...Ady Endrét pedig továbbra is divat kedvelni.

A pszichológia nem szakmám, csak műkedvelője vagyok, így nem tudom mi az oka ennek a kettősségnek, azonban az biztos, hogy nemrég a közösségi médiákon végigfutott egy "kihívás", ami az én értelmezésemben pont azt az álláspontot éltetette , -csipetnyi iróniával,- hogy mennyire jó és eredményes ha az egyik felületen A-t mutatsz magadból, a másikon B tulajdonságaidat teszed közzé, -feltupírozva- a harmadikon C képességeidet villantod meg, a negyediken pedig megmutatod, hogy milyen jól nézel ki, az agyonretusált képeiden:

http://subvito.eu/17-evad/a-hobbit/