Előjog, lehetőség, kötelesség

Blogs » Blog - RisleyAddix » Előjog, lehetőség, kötelesség
2020. 01. 07. 14:47 | Appeared: 1096x
Tegnap valaki azt kérdezte tőlem, hogy úgy gondolom-e, hogy bizonyos embereknek kötelező lenne blogolniuk. Szerintem senkinek sem kötelező blogolnia, sem kommentelnie, sem olvasnia blogokat. Én már csak ilyen régivágású libsi vagyok.

Van, akiben felmerül, hogy a blogolás egy előjog/privilégium. Szerintem ez sem igaz. Bárkinek joga/lehetősége van blogolni. Sokáig én is féltem blogot írni, de jogom és lehetőségem lett volna rá sokkal korábban is, mint, hogy el kezdtem volna.

S bár nem kötelező blogolnia senkinek, úgy vélem, hogy ez sokaknál egy taktikai megfontolás, hiszen startégiailag kifeztődőbb árnyak közt meglapulva Lord Kisujjként, vagy Varysként üzérkedni, mint Havas Johnként nyíltan felvállalni az ütközeteket. Persze tudom, mindenki teljesen nyílt és őszinte, és mindig igazat mond. A véleményét és álláspontját is nyilvánosan felvállalja. Egy másik dimenzióban.

Persze a példákkal is mindig csak a baj van. Nem mindenki ismeri a Trónok harcát, de van olyan példa, amire mindenki rezonál? A filozófusoknál gyakori a szobában lévő asztal és szék..snassz, nem? A barátnőmmel versenyeztünk egy online kvíz alkalmazásban, amiben az egyik kérdés szerint a gőték hüllők...ha hüllők is lennének, a hüllőktől sokan viszolyognak.

Egy másik kifejezetten izgalmas példa a denevér. Thomas Nagel, amerikai filozófus cikkének főszereplője/példa állata volt, 1974-ben. Az ő nyomdokain elindulva, pedig bátran kimerem jelenteni, hogy nagyon ritka az, amikor meg tudjuk állapítani, hogy mi jár egy blogger fejében, miként a denevérek vagy a cserebogarak elméjébe sem látunk bele.

De a trükk a következő: aki nem blogol, vagy teszi közzé véleményét nyilvánosan az sokkal kevésbé teszi ki magát annak, hogy mások azt gondolhassák, hogy ismerik őt. Persze vannak mindig aktuális klisék, amikkel lehet operálni, jelenleg például az ausztrál erdőtüzek és Gesztesi Károly (nyugodj békében magyar Shrek), de ha valaki ilyen tartalmakat oszt csak meg, abból személy szerint én arra következtetek csak, hogy sodródik az árral, vagy trendi szeretne lenni.

Ha pedig valaki úgy értelmezné a fenti sorokat, hogy szerintem kötelező mindenkinek blogolnia: nem, nem gondolom, hogy kötelező lenne. Ahogy az sem kötelező, hogy azt higgyük valakit jól ismerünk és megítélhetünk, azért mert elolvastuk egy/több írását. A látszat a legtöbb esetben csal. Jobban mondva mi csaljuk vele lépre saját magunkat.

Comments (16)


Deleted user
#352025 | 2020. 01. 07. 23:52
Nem olvastam végig az összes kommentet, úgyhogy elnézést, ha valaki gondolatait ismétlem.
Számomra a blogolás elsősorban egy figyelemfelhívás: "itt vagyok, vegyél már észre ! "És általában észre is veszik az adott blogolót (vagy kommentelőt) Tehát az adatlapunk kiterjesztése.
Ugyanis a pixie , az ország szinte egyetlen ilyen használható fóruma, ahol az efféle élvezetekhez némi energiabefektetéssel hozzá lehet jutni. És csak megjegyezném, még a nőknek is meg kell dolgozniuk a betevőért, hiszen hiába billen erősen az ő oldalukra a mérleg nyelve , kevés az, ha a pilláit rebegteti, és kitesz pár csöcsös-segges fotót, de ez még nem garancia arra, hogy pont abba botlik, akire vágyik. Sok a "nem megfelelő" egyed, és nem egyszerű kiválasztani azt az egyet, akivel aztán érdemes összejönnie.
Másodsorban egy önfényezés, erőfitogtatás. Mindenki világhíres királyfinak és királylánynak képzeli magát, és ezt szeretné is lekommunikálni.
Aztán vannak tényleg értelmes és jó blogok is, és jó blogírók, akiknek az írásai szólna is valamiről., és ebben az esetben sokan , szívesen nyilvánítanak véleményt, mivel ezekből tanulni lehet .
Meg vannak jópofa, szórakoztató blogok, amiken én is jókat nevetgélek, humorosak, találóak, érdemes olvasni, és bekapcsolódni .
A lényeg, hogy ez senkinek nem kötelező, és nincsenek előjogok, csak egy lehetőség, hogy jobban kitegye magát a kirakatba.
Egy eszköz, amivel sikeresebb lehet, és érdemes is élni vele:)
#352023 | 2020. 01. 07. 23:34
nem baj ez, nem is kell magyarázni, csak egy visszatérő jellemző.
ugyanígy tudtam volna rengeteg pozitívat is írni az írásaidban visszatérő jellemzőkről, de én nálam meg ez egy visszatérő jellemző, hogy nem hagyok ki egy ilyen csipkelődést. (mert beszólásnak gyenge és nem is negatív dologról van szó, bár néha bosszantó.)
#352021 | 2020. 01. 07. 23:23
a helyszín sem mindegy, persze.
kicsit olyan, mintha valakit enyhén spiccesen akarnék megismerni egy bárban. oldottabb hangulatban van, és még ha nem is ivott, más arcát mutatja és mást is akar mutatni, mint pl. munkahelyen.
de attól még az is ő, az ő személyiségének része, és kár lenne figyelmen kívül hagyni.
#352020 | 2020. 01. 07. 23:08
szerintem se nem jegyzeteléssel, se nem zseniséggel működik ez
ha valakiről már bármilyen képed kialakul, ha már körvonalazódik, kiemelkedik a sok user közül, akkor minden egyes új információ, megnyilvánulás ezt árnyalja
hozzáadódik
és legtöbbször nem jó vagy rossz az információ, csak új
#352019 | 2020. 01. 07. 22:59
igazad van, egy csomó mindent elárul
és inkább az a fontos (az lenne fontos) amit nem
meg a "helyszínt" se szabad figyelmen kívül hagyni
hogy itt pl. "próbálkozhatsz"
mondjuk másként reagálni, mint tennéd odakint
ahogy sokan (mindig ugye másokról beszélünk, akik nem mi vagyunk) pont olyan szerepet "próbálnak ki" a profiljukkal, amilyenek "nem vannak"
ugyanez a blogok és hsz-e kszintjén is meglehet
és nem kell nagy dolgokra gondolni
pl. egy beszélgetésben-vitában, amit IRL hagynál (belátásból, tapasztalatból, empátiából stb.), itt megnézheted, mi lesz, ha továbbviszed/kimondod/cáfolod stb.
le "mersz" írni olyat, amit másutt nem mernél, nem lenne lehetőséged rá
levetkőzhetsz olyan formai elemeket, amelyeket máskor nem nagyon
stb.
#352018 | 2020. 01. 07. 22:52
Ahogy tegnap mondtam valakinek: amikor a leves közepén vagy a sűrűjében az kissé más tészta, mintha valaki csak a leves tetejéről mer egy kicsit.

A rettegés és a szabálykövetés közt pedig erős különbség van. Plusz mivel én is admin vagyok (nem itt), van bennem kollegális tisztelet és nem szeretem ha egy általam írt blog alatti hozzászólások adnak plusz munkát az adminoknak.

Azt pedig, hogy ki mit jegyzetel, vagy mire emlékszik fejből, nem fogom tudni megítélni. Én nem látok bele egy denevér elméjébe sem.
#352017 | 2020. 01. 07. 22:49
"Lehet az eredmény a semleges től kezdve, a virtuàlis leköpésen àt, a túlzó elismerésem àt sokféle"
és sokszor mind együtt is

"majdnem abbahagyta, amit csinàlt, alaptalan, torz vàdaskodások miatt"
brutál tud lenni az ilyen
és pláne az, hogy önálló életre kelnek az események
csak nézel, miből mi lesz
totál kiszolgáltatottan
persze, az is tapasztalás, mikor megéled, amit a szólás is mond: minden csoda csak három napig tart

de azt hiszem, edződik az ember
és az szerintem jó
akkor, ha a reakciók után egészséges mértékű önvizsgálat, önreflexió lép fel, és átfutja-átgondolja, mi az a reakcióban, amivel esetleg foglalkozni kell
és ez meg is tudja erősíteni az embert, visz tovább az önismeret útján
de embertpróbáló, nem vitás
#352016 | 2020. 01. 07. 22:29
pszichopata az életben is simán megvezethet.

politikus szakmát általában említeni, mint remek példáját a profi megtévesztésnek, nem része a szabályzatnak. ez nem politizálás.
viszont rettegés még a szabályszegés lehetőségétől is, az egy visszatérő jellegzetesség, pedig nem is jegyzetelek :)
#352015 | 2020. 01. 07. 22:07
A politikát kérlek hagyjuk, tartsuk be az oldal szabályzatát.

Egy igazi pszichopata/szociopata képes hosszútávon, sikeresen fenntartani egy adott látszatot, sőt kifejezetten jellemző rájuk egy charm...magyarul? mágikus vonzerő, ami által még jobban meg tudják vezetni az embereket.

Szerintem sokkal ritkább az, hogy valaki blogok alapján valakiről pontos képet kap (főként, hogy egy blog pár órától, maximum pár napig szokott érdekes lenni), mint az, hogy valaki hosszútávon megvezesse szándékosan az embereket.

Szerintem két esetben lehet alapvetően igazad:

1, Ha valaki szisztematikusan jegyzetel egy/több bloggerről, füzetet/dokumentumot vezet róluk. Ez inkább egy thrillerbe illő forgatókönyv, de elképzelhető.

2, Ha valaki zseni és fejben tud tartani rengeteg infót, ezeket kielemzi, következtetéseket von le.

Utóbbi kategóriába tartozó emberrel találkoztam már az oldalon, összesen 1-gyel.
#352014 | 2020. 01. 07. 21:49
nem biztos, persze, hogy olyan valójában, mint amiről ír. de ha gyakran ír valamiről, pont azokhoz a témákhoz szól hozzá, akkor biztos hogy érdekli az adott dolog.

ha görcsösen ragaszkodik az elképzeléséhez; ha könnyen meggyőzhető; ha részben mindig igazat ad; ha kiborul, amikor ellentmondásba ütközik; ha mindig a divatos irányzatokkal ért egyet; ha mindig ellentmond a többségnek; ha sajátjaként tüntet fel bemásolt szövegeket; ha csak magáról tud érdekfeszítően írni (azért az se semmi); ha mindig elméleti nagy összefüggésekbe helyezi a mondanivalóját; ha csak gyakorlati példákon keresztül érti meg a lényeget; ha sosem érti a lényeget...
ezek mind nagyon beszédesek. igenis mutatják a személyiségjegyeket.
("sose-mindig" inkább úgy értendő, hogy ritkán-gyakran.)

a stílus, a használt kifejezések, az érvelés módjai, zavarosan vagy tiszta, érthető formában fejt ki a véleményét...

ez mind fontos része egy személyiségnek. életben lehet más, szerintem is csak egy része az egésznek. de része. illúzió azt hinni, hogy teljesen el lehet bújni a képernyő mögé annak, aki sokat ír.
sima megtévesztők sokan vannak, de profik szerintem nagyon kevesen. olyan fokú hosszútávú odafigyelést igényel, ami szerintem nem éri meg. hivatásos politikusokról el tudom képzelni, de róluk még ez a legjobb, amit gondolok.
#352009 | 2020. 01. 07. 19:51
Kinek mi szàmìt. Lehet az eredmény a semleges től kezdve, a virtuàlis leköpésen àt, a túlzó elismerésem àt sokféle. Ami gyakori: eltorzult kép alakul ki sokakban.

Ahhoz pedig vastag pàncél kell, hogy valakit ez teljesen hidegen hagyjon. Ismerek közéleti szereplőt, aki velem egykorú és volt màr, hogy majdnem abbahagyta, amit csinàlt, alaptalan, torz vàdaskodások miatt. Szerencsére maradt, és üde szìnfolt a hazai közéletben :).
#352006 | 2020. 01. 07. 19:36
"sokan azt hiszik, hogy tudják ki is ő valójában/jól ismerik őt"

azt kell eldönteni, ez számít-e vagy sem
#352004 | 2020. 01. 07. 19:08
Teljesen egyetértek veled, de ez az élet sok területén igaz, nem?
Azért mert valakinek a főnöke a munkahelyen x módon viselkedik, abból nem következik, hogy otthon vagy a boltban ugyanúgy fog viselkedni.
Ugyanakkor, aki nem aktív nyilvánosan annak nem kell szembesülnie azzal, hogy sokan azt hiszik, hogy tudják ki is ő valójában/jól ismerik őt.

Ezért gondolom, hogy okos, takitkus lépés nem blogolni ebben a Közösségben. Hiszen ha nem teszel közzé nyilvánosan tartalmakat, maximum kliséket (azt nemcsak blogban lehet) nem fogják azt gondolni, hogy ismernek. Ellenben ugyanúgy lehetőséged lesz rá, hogy másokról ítélkezz/véleményt alkoss.

Az a tényezőt pedig nem vettük figyelembe, hogy létezik szándékos félrevezetési szándék is.
#352001 | 2020. 01. 07. 18:47
tök érdekes kérdés...
a személyes tapasztalatod mit mutat?

ez egy "szerep"
nem csak a nagyoknak, nekünk is
persze, minden, amit az ember létrehoz, megszerkeszt, előad, az mind ő
egy része
többé-kevésbé tudatosan megmutatott része

ha felteszem magamnak a kérdést, hogy akiket itt olvastam-olvasok és személyesen is ismerek, olyanok-e valójában, mint ami kép a blogjaikból, hozzászólásaikból kirajzolódik, egyértelmű a válaszom: nem
ha felteszem azt a kérdést, hogy tehát megtévesztenek? a válasz egyértelmű: nem
bloggerként, hozzászólóként olyanok
és nem megjátszásiból, nem félrevezetési szándékból fakad az eltérés
#352000 | 2020. 01. 07. 18:23
Érthető az álláspontod, de nem értek vele egyet. 2 példa: ha valaki a facebookon rendszeresen cukik állatkákról és azok megmentéséről posztol, éveken keresztül, lehet, hogy sokan azt fogják gondolni, hogy ő csuda nagy állatbarát, és állatmentő. Hiszen tudjuk, hogy ami nincs fent a facebookon vagy az instán az meg sem történt. De abból, hogy valaki valamiről, valahogyan ír nem következik, hogy ő olyan valójában.

Másfelől pedig az egyik kedvenc versemből egy részlet, beszéljen magáért:

" Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntrõl pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen..." - Radnóti Miklós: Nem tudhatom, részelt (1944).
#351997 | 2020. 01. 07. 17:47
néhány rövidebb blog tényleg nem elég ahhoz, hogy valakit megismerjünk.
teljesen megismerni meg évekig együtt élve sem lehet.
de a kettő közt van egy széles átmenet. sokan úgy gondolják, hogy az itteni írások csak egy nagy kupac karakterhalmaz, ebből megismerni senkit nem lehet.
pedig de. ezek nem véletlenszerűen ideöntött karakterek. szépen sorba rendezte őket valaki, szavakat, mondatokat formált, gondolatot közvetített vele (jó esetben).
rengeteget elmond a szerzőről. először is, hogy mely gondolatokat tartja ide valónak, publikusnak. azokat hogyan tudja közvetíteni, milyen a stílusa, milyen a szókincse, hogy reagál a véleményekre.