Csalàd és BDSM

Ritka de nem értek egyet.
Nyílván emberi módon gondolkoznak.
De máshogy.
Vannak dolgok amiket mi nem értünk s van amit ők nem.
Én vállalom hogy vanilla “fasiszta” vagyok.
Minimális kivételt leszámítva máshogy jár az agyunk.
S ez nem felsőbbrendű vagy alsóbb rendű kérdés a másaz csak más...

Ezer olyan dolog van amit az esetek 98%ban csak a magamfajtával tudok megbeszélni. Talán abban rejlik a másság h mi rétegesebben, jobban szétválasztva, tagoltabban, árnyaltabban látunk dolgokat.
Nem annyira fehéren vagy feketén.
Amúgy ez igaz pl a simán meleg ismerőseimre is. Sokkal elfogadóbbak mint a hetero vanillák. Pedig ők se kinksterek...

Ez így van.

nem tudom, te hogy vagy vele, de én, mielőtt lettek volna gyerekeim, sok mindent gondoltam arról, hogy lesz majd, ha lesznek, mit hogyan fogunk csinálni
aztán borult szinte minden
de ettől még kellenek az elméletek, a tervek, az elhatározások

a sárga, a piros, a zöld, a kék szín közül a zöld nem más szín
a zöld az egyik szín
más, mint a sárga, ahogy a sárga a pirostól is különbözik
stb.
a zöld tarthatja magát "más" színnek, de... érted...

Hát persze, hogy mások vagyunk, a nejem utálja az erős paprikát, én meg erős paprikát erős paprikával. :))))

No de vicc nélkül, a témával kapcsolatban egyáltalán nem mások, emberek emberi módon gondolkodnak. Egyébként Liliommal most összevág a tapasztalatunk, semmit nem erőltetek a gyerekeimre, és ha nem akar extrém témáról akkor nem akar.

mindenki "mások"
ki, miben más
akkor más?

és köztünk is akkora különbségek vannak
igaz, van közös metszet is
egy halom szempont szerint lehet csoportosítgatni az embereket csak a szexualitás terén is
ha van praktikuma, legyen, tegyük (amúgy szerintem ne - viszolygok minden billogtól)

a csoportképzés, másoktól való elkülönülés egónövelésre jó
erőt adhat
tartást
önismeretet
ezeknek lehet haszna
van, akinek szüksége is van rá, semmi gond
de ha már szembeállít, ha már bizonyosfajta felsőbbrendűségi érzést kölcsönöz, nagyon nem jó

Nem lennénk mások?
Mondok példát...
Egy üzletláncban egy vanilla nővel voltam, odahívtam a fakanalakhoz s megkérdeztem melyik tetszik neki. Volt fa, műanyag és színbeli variációk.
Mondta h van neki otthon és tovább ment.
Egy exemmel aki szubmazo szintén voltam ennek az üzletláncnak egy másik boltjában...
Ugyan az a kérdés. Ragyogó szemmel vigyorogva sipítozta h “A lilát! A lilát vegyük meg!”

Kurvára mások vagyunk!

Örülök, hogy ennyire megmozgatta a csapatot a téma. Nem kell egyet értenetek, és a vilàgot sem a blog, sem a blog kommentek nem fogjàk megvàltani a vilàgot. Nem kell ennyire harapósnak lenni.

én arra láttam példát, hogy a 24/7-es D/s szülői magatartás nagyon meg tudja zavarni a gyereket
mert azt észleli idővel, hogy ez nem passzol a mindenhonnan máshonnan jövő normákkal
sőt, sokszor a D/s-ben élő szülők is az általuk megélt és mutatott viselkedéssel ellenkezőre próbálják tanítani gyereküket a családon kívüli életben (érthető módon)

barátnőm (szub) él ilyesfajta kapcsolatban (ráadásul még többszereplős is)
elsőszülött fiával sok családi konfliktus volt
mikor az apai mintát követve ő is hasonlóan próbált az anyjával, majd más nőkkel is viselkedni
aztán később, mikor a kortárs csoport szerepe lett erősebb, és kitárult a világ, egyszerre volt baja az anyjával (miért hagyja) és az apjával (hogy viselkedhet így)

a gyerekek pszichoszexuális fejlődésük során sokféle stáción átmennek
az ember (szülő) azt veszi észre, ami őt foglalkoztatja, amire neki van szeme
így a - szerinte - BDSM-re utaló jeleket felfedezi
de később majd fedezhet fel olyasmit, ami aszexualitásra utal, aztán homoszexualitásra stb.
és van olyan korszak, amikor a szélsőséges szemérmesség a természetes, életkorból fakadó jellemző
ezt hejdeliberálisnyitott szülő vagyok magatartással megzavarni hiba
azt gondolom, abban lehet szerepe a szülőnek, hogy melyik szakasz kap megerősítést-tiltást
ez általában nem is tudatos, hanem belőlünk önkéntelenül fakadó
én azt gondolom, ezért is van az, hogy BDSM-es szülők úgy vélik, esetleg örökölhető e hajlam
az ő gyerekük ott kap óhatatlanul is zöld lámpát

mi mások vagyunk?
nem hiszem
egyfajta csoportosítás szerint egyfajta csoportba tartozunk (és itt is mekkorák a különbségek)
de "mások" az aszexek
"mások" a vanilla homoszexuálisok
és még sorolhatnánk
nem vagyunk mások
valamilyenek vagyunk

nem hiszek a nevelésben
mármint, hogy az jó lenne
abban hiszek, hogy együtt élünk a gyerekkel
simán csak együtt élünk
és figyelünk rá
figyeljünk rá
a gyerekek is különbözőek
van gyerekem, aki simán szinte bármilyen szexes témáról, nagy részletességgel beszél velem, jön hozzám
és gyakran én szabok határt (egyszerűen pl. azért, mert az én szexualitásom más szexualitása is, és a sajátomról én döntöm el, mennyit akarok elmondani, de máséról nem beszélhetek, és ez a beszélgetés másik résztvevőjére is érvényes - ez is nehéz ügy)
és van olyan gyerekem, aki egyáltalán, véletlenül sem beszélne róla (de tudom, hogy pl. az idősebb tesójával igen)
és van gyerekem, aki keveset
egy alom, egy körülményhálózat, mégis különféle igényeik vannak
szóval: nincs szabály
talán itt is csak annyi: szélsőségeket kerülni, és olyan légkörben élni, ahol bármiről lehet (de semmiről nem kell) beszélni, és bármilyen véleménye lehet

persze, értelek. nyitott, gyűlölet, kirekesztés és megbélyegzés nélkül élni tudó gyereket nevelni nagyon szép és jó dolog. nem is mondtam ez ellen semmit. miért is mondanék?

a szülők szexualitásával terhelni egy gyereket rossz dolog. szülőnek is kínos, a gyereknek még sokkal inkább. tényleg emberkísérlet.
felesleges és káros önigazolásnak tartom.

néhány kivételes ember képes társadalmi változásokat elindítani. de ezt nem azzal kezdi, hogy a gyerekét beavatja az intim szférájába.

Úgy tudom, hogy nagyon erős nemzetközi melegjogi lobbi nyomására kezdődtek a változások. Nem a családok mélyéről törtek ezek elő.

ha mi, akik mások vagyunk nem neveljük nyitottan a gyerekeinket, akkor ki a fasz fogja? a saját feladatunkat kire akarjuk testálni, hogy egy kicsit ezzel is előrébb vigyük a társadalmi változást? mi is a társadalom része vagyunk, ha változtatni akarunk, akkor tennünk kell érte és nem ülni a babérjainkon és várni a sült galambot.

az egyének is tudnak társadalmi változást előidézni, lásd művészek, orvosok, tudósok. mi is lehetünk példaképek a saját gyerekeink számára, csak bele kell állni a dologba.

De azt a neveltetés befolyásolja h miben merj, lehet eltérni a társadalmi normáktól.
Ha ez nem lenne a melegeknek semmi joga nem lenne a mai napig sem.
Van amitől nem lehet eltekinteni. Ha nem fizetsz adót, átmeész a piroson vagy szájba vágod a szemtelen eladót.
Akkor szankcionál a társadalom, a törvény.
De hogy a hálóban mit csinálsz azért nem.

S pukizni hol lehet?🤔
Elég világ látottak leszünk ha minden testi szükségletünk miatt más országba utazunk😂😂😂

nincsen naturista gyerek. ruha nélkül játszó van, amit észre se vesz, nem tulajdonít neki jelentőséget.

a szexualitás természetes. mint a vécéhasználat. de nem mesélem el, hogy az aznapi milyen állagú.

a társadalmi tabu nem változtatható meg családon belül. csak társadalmi szinten.

"Nem hiszem h probléma lenne ha a germek tisztában van azzal h a felnőttek bizony szexelnek."
rosszul hiszed. oké, a felnőttek általában nem gond, de a szülő más.

"Ki így ki úgy." - nagyon nem mindegy, hogy így vagy úgy. ha társadalmilag nem elfogadott módon, az a gyereknek hatványozottan nagy teher.

"nem biztos h szeéremből titkolni kéne." - de igen

nem a család határozza meg, hogy társadalmilag mi elfogadott és mi nem

japánban pedig megrökönyödnek, ha nyilvánosan hangos orrfújást produkál valaki. ha jót akarsz, akkor ott böfögsz, és itt fújod az orrod trombitálva.

Lövésem sincs másnál, más családokban hogyan működik. Egy biztos mondhatom bizalmas a légkör a gyerekeimmel, nem volt sosem semmi tabu, mindig igyekeztem korrekt válaszokat adni, mondjuk tény a nagyok pont akkor értek a szexélet küszöbére amikor én belekerültem a szadomazóba, de a kicsinél is azt látom ahogy telnek az évek, hogy ugyanaz az irány. Szóval nem tudom hol vannak a gyökerei az ódzkodásnak, lehet valami olyan kisugárzásom van azt érzi rajtam-tunk a szülőkön, vagy ugyanúgy érzik ők is a másságot mint én gyerekkoromban. Annak idején már kiskoromban úgy gondoltam, hogy titkolnom kell, holott akkor még azt sem tudtam mi ez, csak szimplán éreztem a többi gyerek más. Sőt ha jól magamba nézek az érzés ma sem nem múlt el, az eszem ugyan fölülírja, de csak ennyi. Meglehet pont azért vagyok itt, itt nem kell felülírni. :)))

A játékszerek, a szülők szexualitása és stb.. kapcsán eszembe jutott hogy pl én szoktam naturista strandra járni. S nem egyszer vannak ott családok.
1, 2, 3 gyermekkel.
Ők s a gyerekek is naturisták.
Ha az emberi test nem tabu hanem természetes, akkor a szexualitás is lehet természetes.

Sőt... Ismerjük el h sajnos a társadalomban sok olyan amúgy teljesen természetes dolog számít tabunak, szemérmesnek amik amúgy nem h szimplán természetesek hanem az élet és a legfőképp a kiegyensúlyozott élet szükségletei.
Látsd szexualitás.
Nem hiszem h probléma lenne ha a germek tisztában van azzal h a felnőttek bizony szexelnek. Ki így ki úgy. S h ha felnő ő is fog szexelni....
Ezt nem biztos h szeéremből titkolni kéne. Nyilván az arcába se kell tolni.
S erősen korosztály függő.
De ismerjük el h már az ovodában felmerül h a lányoknak puncijuk a fiuknak fütyijük van. S kori szinten érdeklődnek is ezekről.

Az h mi számít tabunak s ni teljesen elfogadottnak leginkább a társadalom s annak legkissebb alkotó eleme a család, a neveltetés határozza meg.
Hogy egy itthon elfogadhatatlannak tűnő példával éljek...
Japánban a háziasszony főztjét a vendég büfögéssel ismeri el.
(Az ember akkor büffent evés után amikor a gyomra megtelt s így a levegő kiszorul. Magyarán bezabált...) Ez bizinyítja h az étel számára ízletes volt. Ha nálunk büffent valaki az kelemetlen.
Pedig egy teljesen természetes fiziológiai jelenség jól lakottság esetén.

Hasonlóan a szexualitás is lehet természetes... Hisz az is!

Nem is beszélve az azonnali és keményebb megtorlást követelő viselkedésről... :)

A játékok eldugása a dolog könnyebbik része. Sokkal nehezebb a 24/7-es szokásokat eldugni. Amikor anyuci játékosan beszól, és apuci hasonlóan játékosan fenyegetően ránéz. Tegyük fel, hogy azt meg tudja állni, hogy ellentmondást nem tűrően magához rántsa és a seggére csapjon, de a kettejük közti vibrációt a gyerek látni fogja és valószínűleg félre is érti majd.

Kemény téma, fog még nekem is fejfájást okozni, mire nagykorúak lesznek a csemetéim.
Amit most gondolok, hogy próbálok most/majd nem tabusítani semmit, ami felmerülhet - ha kérdeznek szintnek megfelelően válaszolni fogok.
Tényleg ott a para, hogy egy idő múlva nem fogom tudni hová elrejteni a játékszereket (már csak magamból kiindulva, minden zegét-zugát ismertem a szülői háznak, igen, még a titkos" könyvekét is :D ) szóval amikor a gyermek kezében a vibrátorral elém áll, akkor bizony válaszolni kell majd!
A bizalmi légkör megteremtése, hogy kérdezhessen ha akar - nagyon remélem, hogy ezt meg tudom adni nekik, amíg egyáltalán kíváncsiak lesznek a véleményemre.
Amit viszont a szexuális irányultságtól, szokásoktól függetlenül meg tudok mutatni nekik, az az elfogadás és a nyitottság a mással szemben. Az, hogy a különbözőség jó, mert színesen szép a világ.

Őőőő izé. Ha utánanézel, akkor kiderül, hogy a melegek pont ugyanazokkal a párkapcsolati problémákkal fordulnak pszichológushoz, amivel a heterók is szoktak. Ha pedig azzal érvelünk, hogy az állami gondozás úgy szar, ahogy van azzal csak azt érjük el, hogy az is maradjon. Máskülönben pedig az örökbefogadó szülők felé elvárt színvonalt is letoljuk a béka segge alá. A politikai példát nem politikai példának szántam, hisz az alapötlet egy 1800-as évekbeli science fiction volt, ami nem arról szólt, hogy kiemelünk egy magasabb rendű fajt, hanem arról, hogy kitenyésztjük azt. Na ez az igazi genderizmus! Emberkísérlet. Az persze megint más kérdés, hogy ebbe sehogy nem illenek bele a háború utáni meleg politikusok, mert hogy nemesítsünk fajt, ha nem tudunk szaporodni?

De ahhoz, hogy pontot rakjunk az ügy végére, mégiscsak emberkísérletekbe kell, hogy kezdjünk, és csak feltételezni tudjuk, hogy milyen hatással lehet a gyerekekre. Jó persze vagyunk annyian, hogy igazából egy kis veszteség nem igazán számít, na de érted.

Szóval ha nekem, mint heterónak egy elvárás az, hogy tudnom kell kezelni azt, hogy a gyermekem nem heteró lesz, akkor ezt én is elvárhatom egy meleg pártol is. Főleg, ha már azzal érvelünk, hogy úgy sem feltétlenül lesz meleg a gyerek. És hát mégis csak az a helyzet, hogy az édesanya mintájából alakul ki az elsődleges minta. Mindannyian anyából jövünk ki. Még akkor is, ha ez frusztrációt okoz a férfiakban.

Freudnak volt egy jó elmélete, ami szerintem ma is megállja a helyét, a lényege, hogy a szexualitásnak nincs tárgya míg ki nem alakul a "tárgyválasztás". Tehát ebben az értelemben mindenki lehet homoszexuális. Aztán normális esetben az anya felé fordul, majd a fajfenntartás irányába. Ez az alap. Ebbe pedig ilyen formán belepiszkálni, szerintem simán felér az emberkísérlet kategóriával.

Pontosan így történ nálunk is, egyébként már párszor beszéltem róla, úgyhogy most eltekintek a részletektől. Lényeg a lényeg, amikor az örökösök elérték azt a kort minden átlagos témát megbeszéltünk, elrendeztem a fogamzásgátlót stb.... de az extrákról hallani sem akartak, holott láttam, hogy s/m pornót néztek.

A kicsi meg még kicsi, rá pedig az 1.-es pont érvényes jelenleg. :)

Még annyit h bár szexuálisan én teljesen elfogadó vagyok, azélet más területén abszolult nem mondanám magam liberálisnak.
Az ember szexuális beállítottsága nem jelenti azt h pl gazdasági vagy külpolitikai kérdésekben feltétlenül liberális eszméket kell valjon.

*özvegyi

A melegházasság engedélyezés szerintem elengedhetetlen.
Senkit nem lehet megfosztani attól h egybekelljen torvényesen azzal akit szeret.
Másrészt akik együtt élnek gazdaságilag is összefonódnak.
Pl. egy hitelfelvételnél lehet h mind a két jövedelem szükséges vagy nézzük az öröklést ötvegyi nyugdíjjat stb...

Az örökbefogadásnál pedig...Kb. 10 éve jártam a fóti gyermek városban.
Na már most nem tudom elképzelni hogy ott jobb normákat körülményeket vagy bármit kapnának a gyerekek mint egy meleg párnál. Jacsak a pillangókést a nemi erőszakot (gyakran nemek közötti nemierőszakot nem tartjuk annak)
Lehet h egy meleg pár nem tud hetero viselkedési mintákkal szolgálni (sok hetero szülő se tud amúgy, látsd papucs apuka kapitány anyuka, teszetosza fiu gyerek)
Viszont egy meleg pár tudja biztosítani a szeretetet, törődést, anyagi biztonságot, iskoláztatást, jövőképet.
Amiket egy államigondozott aligha kap meg.

Még azért annyi eszembe jutott, hogy van egy meleg pár akivel ilyen céges rendezvényeken szoktunk összejönni. Ők nagyon lobbiznak a melegházasság mellett, amit egyébként még én is támogatnék. De egyszer azt találta mondani az egyik srác, hogy ha heteró gyerekük lenne, akkor fogalma sincs hogyan birkózna meg a feladattal. Mert hogy ugye ő melegként csak azt tudja, hogyan viselkedik egy meleg, és ha heteró lenne, akkor nehezen tudná neki a heteró normákat megtanítani. Ez azért nekem egy kicsit bizarr már.

Máskülönben semmi nem következik abból, hogy kinek milyen a szexualitása. Hogy vannak a melegek között is kirekesztőek erre rengeteg példát fel lehet hozni. Én szoktam a homofóbok ellen azzal érvelni, hogy Nicky Crane, Martin Webster, Peter Marriner, Michael Kuhnen mind homoszexuális neonácik voltak, akik elfogadták a melegeket, de a zsidókat, a feketéket, a másképp gondolkodókat már nem. Az lenne az érv, hogy ők tudják, hogy a kirekesztés milyen rossz? Mindenhol vannak szélsőséges emberek, ennek nem sok köze van ahhoz, hogy melyik kapura játszik az illető.

A legjobb nevelés az lenne nyilván h a gyerek (ahigy woodoo is mondja) másol. S olyan családot olyan emberekt lásson maga körül akik önazonosak.
Nincsenek elfolytásaik. Nem megfelelnek hanem megfelelőek...a saját szexualitásukbak, a párjuknak a munkájuknak, az életvitelüknel.
S ezáltal nincs bennük frusztráció, görcs.
Ha ezt látja másolja egy gyermek. Szerintem jobban jár mintha bármilyen normát erőltetnénk rá.

Teljesen egyetértek minden szavaddal.

Az én családomban a szex abszolút tabu téma volt. A gyereket a gólya hozta, a szüleim szinte sosem értek "vonzódást kifejezve" egymáshoz, ha láthattuk.
Én nem így, ilyen szellemben szeretném a gyereket nevelni. Szeretném, ha kérdezne, ha válaszokat kaphatna, ha önmaga lehetne.

És igen, a szexualitás nem választott. Nem hiszek a gender nevelésben sem, de ha (és ez valós példa) a fiam szeretne rózsaszín, fagyi mintás nadrágot vetetni és felvenni, bokaláncot csinálni a karkötőmből és azt hordani, vagy épp kék körömlakkal kifestett körömmel oviba menni, akkor hagyom neki. Egy élete van. Ahhoz, hogy azt boldogan tudja leélni, ne pedig elfojtott vágyakkal, szorongásokkal telve, ahhoz ki kell tapasztalnia, ki is ő, milyen is ő.
Bárki váljon is belőle, én szeretni fogom.

És igen, ehhez hozzá tartozik az, hogy tudnia kell majd, hogy a szex nem csak vanília lehet, a törődés és szeretet is megélhető sok szinten. És a megfelelő korban, a megfelelő mennyiségű és minőségű információval, a szülőnek rendelkezésére kell (kéne) állnia.

A melegek gyermekvállalását kritizálni, még nem feltétlenül "paranoid" elképzelés. Mostanság szokás itt egy kutatást is lengetni, csak az a bibi, hogy ott nem a gyermekek nyilatkoztak a saját jóllétükről, hanem a szülők véleményét kérdezték meg a gyermekek életminőségéről. Innentől kezdve ez kapufa. Így is az van, hogy egy csomó kutatásról utólag kiderül, hogy kamu, vagy ha nem is az, akkor annak nyilvánítjuk a politikai korrektség nevében. Szerintem itt is az a helyzet mint pár bloggal lejjebb feltételezéseinkre alapozzuk a tapasztalatunkat.

Engem speciel úgy neveltek, hogy túlkontrolláltak. Éppen ezért én meg már a manapság "liberális nevelés" híve lettem, miszerint nem kell nevelni, csak néha ellenállni, mert 4 éves korunktól gyakorlatilag a cinkostársaink nevelnek, és tök mindegy ki mit mond. El tudom képzelni, hogy ez viszont a gyerekben már megint azt fogja eredményezni, hogy ők majd túlkontrolláljanak a saját gyerekeiknél. Nem tudom, csak feltételezek.

A gyerek elsősorban másol. Így rakják össze magukat. Ez viszont tuti! Szóval én ebből indulnék ki, még ha paranoidnak is gondolnak érte. Én speciel rohadt kellemetlenül éreztem magam, amikor a szüleim fel akartak világosítani. És abban sem vagyok feltétlenül biztos, hogy nem-é okoztak vele problémát a pszichoszociális fejlődésemben. Szóval én nem mondom, hogy a szexualitás maradjon tabu a családban. Máskülönben ők erre hamarabb rá fognak találni maguktól, mint ahogy az a szülőnek az eszébe jut általában. Mégis csak a Z generációról van szó. De nekik már léteznek kifejezetten erre fejlesztett appok, amit 8-10 éves koruktól tudnak használni. És ennek az a lényege, hogy egymástól szerzik be az információkat. Szóval én valami ilyesmivel próbálkoznék.

Azert hoztam peldanak a meleg csaladokat mert ok talan nyitottabban nevelik a gyerekeiket. Talan ok nem mondjak nekik h a heterok milyen betegek hiszen ok pontosan tudjak hogy a kirekesztes mennyire faj. Nagyobb nyitottsag tobb tolerancia elfogadobb tarsadalom a felnovekvo generacio miatt. Legalabbis remelem.

A pontos részletekre sajnos nem emlékszem, kb 1994-ben a német Focus folyóiratban volt egy cikk:

Egy nagyobbacska német városban a református egyház által működtetett gyermekvédelmi hálózatban volt egy leszbikus nevelőszülő pár. A legnehezebb eseteket is vállalták. Heteroszexuális szülőktől elvett, bántalmazott, súlyos lelki sérült gyerekeket. Emlékszem konkrétan, hogy egy 3 körüli kisgyerek a fejét verte a falba, amíg véres nem lett.

Ezek a nevelőszülők évekig ápolták ezeket a gyerekeket, kiszeretgették belőlük a sérüléseiket.

Amíg valakinek szemet nem szúrt, és addig vitte a műbotrányt, amíg el nem vették tőlük a nevelési jogot.

Messze vagyunk már 94-től, de még nem az igazi.

Most amerikában a transgender gyerekek és a non-bipoláris, androgynious (jesszus, ezt hogy fordítjuk???) stb emberek, akik reflektorfényben vannak.

https://youtu.be/-a8iC59vSgM

https://youtu.be/EKgfHc6umRU

A tabuk döntögetése jó dolog. De nem egyszerű gyereket nevelni úgy, hogy nekünk is van mit tenni a boldogsággal, önazonossággal...

Egyetertek Lotival. Pont a meleg parokat es az o gyerekeiket akartam felhozni en is peldakent.

Meg a sajat gyerekemet. Aki ismeri az tudja miert.

Teljesen igazad van, a titkolózás, tabugyártás hihetetlenül rombol.

Viszont egy szülőnek is van saját intim tere. Ezt meg kell tanulnia tisztelni a gyereknek. És ezt kell kapja viszonzásul.

A lényeg, hogy tudja, ha kérdezni akar, bármit megkérdezhet.

Ajánlok egy negyediket.
A gyerek az gyerek, nem hülye. Egy gyerek fő munkája az, hogy megfigyeli a világot és mentális modellt épít róla.
Észreveszi az apró jeleket a szülők közti metakommunikációban. Érteni nem érti, de beépíti a modelljébe, hogy ilyennek kell lennie egy párkapcsolatnak.
A titkolózásnak mindössze az lesz az eredménye, hogy ezek az elcsípett jelek nem fognak rendszerré összeállni. Az egészet úgyse tudod eltitkolni, csak az elemek közti összefüggéseket.

A too much information, vagyis indiszkréció, tolakodás, majd ezt tovább fokozva az információ használatával történő erőszak annyira mindennapi, hogy nincs is így köztudatban.

Szakemberként és szülőként is mondom: a gyerekeknek valóban egyfajta tabu, hogy a szülőnek szexuális élete van, és ez kb kamasz kortól, de többnyire csak felnőttként lazul kicsit.

Alapvetően helytelen szerintem, hogy a világ jelen pillanatban nem kezeli a helyén, hogy a szexualitás magánügy.

A kamasz esetében ez úgy fog megnyilvánulni, hogy nem a szülő mondja meg, mikor kezdje a szexet, mikortól és hogyan védekezzen. Önrendelkezési joga van fiatalkorúként.

Viszont kell egy egyensúly és bizalmas csatorna, hogy a gyerekhez információ jusson el. De ez akkor működik jól (mondom, szakemberként, tapasztalatból), ha ez csak tudatosítja a gyereknek a lehetőségeit.

Tehát, így a szürke után, meg a csapból is folyó (=netről letölthető) mindenféle műfajú szex idejében egy 14-18 év közötti gyereknek KELL tudnia a BDSM-ről, viszont nem ajánlom, hogy bárki kéretlenül komingautoljon otthon a gyerekének.

Valahogy kiderül, hogy a kamasz lányod a szürkét olvassa? Pl. Kérdezz. Miért, hogy került hozzád, izgalasnak találod, tetszik, amit csinálnak? Itt már bőszen figyelni kell a testbeszédet, ha úgy tűnik, igen, akkor helyzet van, beszélgetni kell róla.

A kamaszok rettenetesen következetlenül szemérmesek. Tiszteletben kell tartani.

De a felnőtt minden korú gyermeknek csak őszintén, tömören és valósághűen válaszoljon, óvatosan, a lehető legkisebb adagokban adagolt, a gyerek korának, de a valóságnak megfelelő információval.

Bejön az ötéves egy vibrivel? Anya, mi ez? Játészer feltőtteknek. Pont. Elrakom. Téma lezárva.

Ami viszont sokkal fontosabb, hogy BDSM ismeretében tudjuk a gyereket már pici korától, legkésőbb az óvodától felkészíteni arra, mi az intim dolog (fehérneműszabály), mi az önrendelkezés, mi az erőszak. Stb.

Ez, az egészséges szexuális szemlélet megtanítása a szülő feladata, amihez vadászni kell a megfelelő pillanatokat, vagy, pont hogy helyre kell tenni a baromságokat, amivel hazajön már egy felsős is az iskolából.

És ha úgy alakul, hogy a már felnőtt gyerekünk nagyon konkrét kérdésekkel jön, akkor is én megpróbálnék minimális darabokra szabdalt, nem személyes megfogalmazással infót adni, de őrizni a saját intim terem.

Amiket írtam, belekap dolgokba a szexuális nevelés és a mentálhigiénia terén.

Ha szeretnéd, Risley, hajlandó vagyok erről nyilvánosan is beszélgetni, közönség előtt.

Illetve bárki kérdéseire, levelére szívesen válaszolok.

Privát.

Nem igazán szeretnék itt most vitát nyitni, mert laikusként mindenki el tudja dönteni tudatosan, hogyan akarja nevelni a gyerekét, mit tud otthon hitelesen képviselni, ebbe senki sem szólhat bele és millióféleképpen lehet jól nevelni. Nem kívánok megmondóemberként feltűnni. De aki bizonytalan, amnak tudok tippeket adni, illetve kérdéseket feltenni, ami alapján el tudja dönteni, hogyan szeretné kezelni ezt a kérdéskört.

Az elírásokért sorry.
Korán van:D

Ezen jómagam is sokat gondolkoztam.
Szerintem a gyerekek szexuális és erkölcsi normát befolyásolja/befolyásolhatja a neveltetés....
A felvilágosítást például a gyermek életszakaszának megfelelően tudom elképzelni.
A “Honnan lesz a baba?” kérdésre egy 4 évesnek természetesen egy egyszerűbb válasz elég. Viszont ahogy telnek az évek egyre szélesebbre kell tárni a kapukat.
Szerintem a sze ualitásunk, vágyaink nagyrészt adottak.

Pl. ezért is támogatom a melegek örökbefogadását...mert sokkal jobb dolga van egy gyermeknek egy szerető meleg párnál, mint egy intézetben. S nem értek egyet azzal a paranoid homofóbb hozzáállással h “Persze majd a gyerekből buzi lesz!” Miért lenne? Ez nem neveltetés kérdése. Vagy az vagy nem az...(és ha az akkor mi van? Egészségére)

Ugyanígy gondolom ezt a Bdsm-et vagy bármi mást illetően.
Részemről nekem szándékomban áll (megfelelő tálalásban s időben) az általam ismert teljes szexuális palettát a gyermek elétárni.
Szerintem az a jó ha tud mindenről s majd ő eldönti h mi az ami kell s mi az ami nem kell neki.

A tudás nem ártalmas! Sokkal ártalmasabbnak tartom ha bigott módon egy szülő meg akarja mondani a germekémek h mit szabad s mit nem szabad szexuálisan. Ezzel örökre vagy hosszú évekre elnyomva esetleg a a szexualitását. Szégyenérzetet keltve benne. Öntagadásra sarkalva.
Hány és hány olyan ember van itt is s máshol is akit sokáig a neveltetése tartott vissza h megélje a saját vágyait.
Vagy hányan kötöttek ki számukra nem megfelelő kapcsolatokban azért mert anyu meg apu azt mondta hogy....

Nekem mindegy h a gyereknek milyen lesz aszexualitása!
Tőlem lehet bi homo hetero szadista vanilla pet playes.
Amit mindenképpen át szeretnék adni az az h jöjjön tisztába azzal h ki s mi ő. S merjen önazonosan s boldogan élni. S ehhez olyan társat válasszon aki szexuálisan (is) passzol hozzá. S ne akarjon megfelelni se nekem se másnak se a társadalomnak ebben a kérdésben.

(Nem hiszem amúgy h a gyerekeket különösebben érdekli h a szúlei higy szexelnek. De ha rákérdez, én nem fogom letagadni saját magam. Mert azt szeretném h ő se tegye majd.)

A gyerekek-kamaszok nem szeretnek arról tudni kicsit sem mélyebben, hogy a szüleiknek egyáltalán van szexuális élete. Az olyan izè... És nem is gondolom, hogy kellene részletekbe menően ezt elemezgetni. És ez nem rejtozkodes, nem hazugság.
Olyan légkört kialakítani, ahol a szex nem tabutéma, lehet.

Vèlem - tapasztalom èn.

Ez egy érdekes kérdés. Én, mint szülő fogalmam sincs, mit mondanék egy ilyen szituációban a gyerekemnek.
Szerencsére még van jó pár évem kitalálni, mivel a fiam még kicsi.
De az biztos, hogy általánosságban beszélnék neki a BDSM-ről, ha rákérdezne. Viszont a saját érintettségem ezen belül, nem feltétlen tárnám fel. Viszont ha terítékre kerül a téma, ez is egy kérdés lehetne a gyerek részéről.
Nem romboló egy szülő-gyerek kapcsolatban, ha anyu coming out-ol és kijelenti, élvezi a fojtogatást? Milyen hatással lehet egy ilyen "trauma", mert szerintem ez nevezhető annak, a gyerek lelkivilágára?