Sekély, e kéj*

A magyar nyelv a legékesebb, mind közül, àllìtjàk sokan. Mivel csak angolul tudok jól, ìgy ezt nem érzem tisztemnek megìtélni.

A muszàjt sosem tudom, hogy ìrjuk helyesen (most is ràkerestem), de minek hasznàlunk ma is két féle jét?

---

Aki nem visz sekélyességet az életébe, az egy bizonyos szellemi szint felett, szerintem könnyen megbolondulhat. Nem véletlen, hogy az ún. értelmiség is előszeretettel nézi a legnépszerűbb, sekélyes műsorokat, hogy aztàn agyonverje őket verbàlisan. Mindenkinek szüksége van szelepekre.

Azonban a létfenntartàshoz szükséges sekélyesség, nem egyenlő az àltalànossal.

Úgy tapasztalom, hogy a hazai BDSM vilàgàban rengetegen panaszkodnak màsok felszìnességére, felszìnesen. Nagyjàból olyan ez szàmomta, mint amikor pàr éve az Andràssy úton egy ittas úriember közölte velem hogy a dohànyzàs kàros az egészségre. Mert az alkoholizmus maga a màj mennyorszàga.

Nem gondolnàm, hogy az emberek ennyire sekélyesek lennének többségükben, ebben a Közösségben, csak egyszerűen ez a könnyebbik út. Következetesen, az egyéniségednek megfelelően megnyilvànulni nem egyszerű. Sőt! Ha ezt rendszeresen teszed, lesznek kedvelőid és gyűlölőid. Illetve olyanok is, akik teljesen random dolgokkal talàlnak meg.

Miközben ìrom ezt a blogot, ràm ìrt valaki a Közösségből, akit alig ismerek, hogy segìtsek màr neki egy szìnészt talàlni, mert egy rokona a szìnművészetire fog felvételizni. Biztos màsoknak is ìrt,de nekem miért? Ilyesmit én olyantól kérdeznék, aki, vagy közeli ismerôsöm, vagy tudom, hogy ilyen körökben mozog. Random ràìrni ilyesmivel valakire, na mi az? Sekélyesség. Mintha egy cukràsztól kérdezném, hogy ismer-e jó alpinistàt. Persze ismerhet, de ha alig ismerem, nem fogom ezzel letàmadni. Először rendelek egy kàvét és egy krémest, vagy egy szelet Sacher tortàt, hogy a BDSM-nél maradjunk (Leopold von Sacher-Masoch az egyik vesszőparipàm). No ezutàn màr lenne képem alpinista, vagy éppen szìnész ismerős utàn érdeklődni nàla. Ha màr ki akarom hasznàlni a cukràszt, legalàbb szeretném ezt kölcsönösen tenni. Ez pedig elvezetne minket az altruizmus témàjàhoz, amit alturizmusnak is szoktam nevezni, âm az önzetlen cselekedetekről ebben az ìràsban nem lesz szó.

Megéri sekélyesnek lenni, hiszen aki jellemzően sekélyes, azt gondolom, kevésbé valószìnű, hogy blogolàs közben betalàlnàk asszociatìv seggfjk. (Ezt a kifejezést, tegnap egy Màrió nevű, kifejezetten értelmes hajléktalantól tanultam.)



*József Attila: Születésnapomra cìmű versében szerepel, ez a kifejezés, amit 32. születésnapjàra ìrt. Véletlen lenne, hogy pont 32 évesen jutott eszembe ilyen cìmmel blogot ìrni? Annyi biztos, hogy nem tudatos szàndék vezérelt.