Kakas prédikáció

Ma voltam egy tanítványomnál angolozni. Ismét megkaptam tőle, hogy én liberális vagyok. Azt feleltem neki, hogy konzervatív-liberális, és nem szeretem a szélsőségeket. Nem akarom megmondani másnak, hogy, hogyan éljen, hogy rendezze a dolgait. Ez alól kivételt képeznek a barátok és a közeli ismerősök, akiknek olykor, akkor is adok tanácsot, ha nem kérik.

Látom, ahogy az emberek itt is, és máshol is ölre mennek, hogy meggyőzzék egymást a maguk igazáról. Milyen a jó BDSM? Létezik-e BDSM egyáltalán? Mi a jobb, a kötött vagy a szabad kapcsolat? Ez utóbbinál a legtöbb ember, akit olvastam nem figyel oda az árnyalatokra. Nemcsak monogámia és poliamoria létezik:

" ETIKUS NEM-MONOGÁM KAPCSOLATOK:

poliamoria (többszerelműség)
nyitott kapcsolat
kapcsolati anarchia
önként választott (nem előírt, kényszerített) poligámia
etikus swingerezés (bár nem kifejezetten párkapcsolati forma, de életstílusként meghatározza a párkapcsolatot)
etikus szexpartnerség (pl. szexuális szubkultúra tagjaként)

Az etikus nem-monogám kapcsolatok közös jellemzői:

többpartnerűek, vagy ennek szabad lehetősége fennáll
minden partner tud erről
minden partner önként beleegyezett
minden partner információhoz való joga biztosított
minden partner egyenlő döntési, cselekvési szabadsággal rendelkezik
minden partner törekszik a közös megállapodás betartására"
- https://poliamoriamagyarorszag.hu/utmutato/a-parkapcsolatok-tipusairol

Bár eredetileg nem terveztem ilyen témában blogolni, mert kicsit sok volt számomra mostanában a BDSM (szervezésből), fontos alapelvem, hogy legyen kontent egy blogban. Vitázni ugyanis -szerintem- csak akkor érdemes, ha van érdemi tartalom. Azonban nem biztos, hogy van kedve az embernek szexuál-etikai vitákat folytatni, amikor a héten halálra gázolták a családja második cicáját, egy éven belül, illetve akkor, amikor egy tacskó úgy szétmarta a kendermagos kakasuk farát, hogy valószínűleg reggelre kileheli a lelkét.

Mindenkinek van egy élete, van egy háttere, amiről nem tudhatunk, vagy nem tudhatunk mindent. Pár napja született meg az unokahúgom, remélem Levendula kakas és Maya cica lelkei is vigyázni fognak rá.

Ha nincs lényegi mondanivalója valakinek, miért kell úgy viselkedni, mint egy állat és rátámadni a másikra? Miért oly nehéz kulturáltan vitatkozni, zabolátlan marakodás helyett? Holnaptól a mi kakasunk valószínűleg már nem szól, magára hagyja háremét. A tacskót azonban nem hibáztatom a vadászösztöne miatt. Az ember azonban nem kutya.

https://www.youtube.com/watch?v=IevXbiQNGmU