Valósàg és elvàràsok

Tegnap este volt szerencsém többek közt Monte Cristo grófjàval beszélgetni, akit de Sade màrkinak hittem külleme alapján. Igaz vele is sokat járattuk a szavak fogatait, de nem vele, hanem egy másik úriemberrel cseréltünk eszmét a művészetekről, és az alkotósokhoz kötődő elválásokról.

Elmondtam neki, hogy számomra akkor élvezetes egy film, vagy könyv, ha azt nyújtja, amiért fogyasztom. Ha zs kategóriàs akciófilmet nézek, és abban filozofálnak az élet értelméről, kiráz a hideg. Kivéve ha ezt úgy teszik, hogy érezhető a komolytalanság.

Ha BDSM szakirodalmat olvasok, hiteles, alapos érvekre és gondolatmenetre vàgyom. Ha BDSM regényt, igényes cselekményre, jó stílusra, tartalmas mondanivalóra, ami gyomorral és erkölccsel számomra elfogadható. Elhiszem, hogy sokak kedvence a 11ezer vesszőcsapàs, én azonban többször majdnem okádtam, miközben olvastam. Gyenge a gyomrom, a gyilokpornót pedig erkölcsileg elítélem.

Azonban a fenti séma szerintem szine bàrmire alkalmazható: ha egy hàzias burgerre vàgyom, és a mekibe vagy a burgerbe megyek, majd panaszkodom a műanyag kajàra az nem az étterem sara.

Ha pedig olcsón szeretnék kàvézni és beülök egy Costa Ricàba, megint csak nem őket terheli a felelősség, hanem ez az én hülyeségem/tàjékozatlansàgom eredménye.

Ha elmegyek egy BDSM/fétis eseményre, ott sem àrt előre tàjékozódni, hogy mire számíthatok.

Egy munchon az ember jó beszélgetéseken és ismerkedésen kivül ha màsra szàmìt, könnyen csalódhat. Egy fétis party, pedig nem biztos, hogy BDSM play party is egyben, ami fordìtva is igaz.

No persze sokak szerint felesleges úri huncutság a címkézés. Egy film az csak egy film: nem akció, nem művész, nem csalàdi. Ha filmet akarsz nézni, egyből az elsőre cuppanj rà, ami szembe jön.

A címkézés és a tudatos tájékozódás csak a gyengék erénye.