Csizmairigység

"Ameddig a tárgy valamilyen kapcsolatban áll a szeretett személlyel, ha a fehérnemű, a cipő, a kesztyű tőle származik még elfogadhatjuk az "egész", "résszel" való helyettesítését. >>Harisnyakötőjét tedd elém, vállkendője legyen enyém!<< mondja Goethe Faustja Mefisztónak. Ha azonban a tárgy teljesen különválik a személytől, és csak a másik nem jelképeként szerepel- az már valódi fetisizmus."- Erich F. Bender: Helga: Szerelem, Szexuális élet, Szülés, Születésszabályozás (256.p)

Izgalmas Bender fenti, 1968-as, fetisizmus meghatározása. Clavel Brand, két évvel később megjelent Fetish: An account of unusual erotic desires (Fétis: egy szokatlan beszámoló az erotikus vágyakról) című könyvében azonban részletesebben írja le a fétisek osztályozását. Ez persze érthető, hiszen ő egy egész könyvet szentelt a témának, míg Bendernél 1 oldal fért bele. Ami azonban sokkal modernebben és részletesebben elemzi a fétis fogalmát, mint a legtöbb -általam ismert- szexológiai kötet a 20. század második feléből.

Brand, a Bender által leírt fetisizmust "pure fetishism"-nek (tiszta/kizárólagos fetisizmus) nevezi. Bender szerint akkor beszélhetünk valódi fetisizmusról, ha csak a tárgy/testrész számít, a személy, akihez tartozik nem. Azonban Brand úgy gondolta, hogy a fetisizmusnak vannak fokozatai, és ezeknek csak a csúcsa a kizárólagos fetisizmus. Persze lehet, hogy Bender is erre gondolt, csak más kifejezéseket használva.

---

Bevett írói technika, hogy a szerző törekszik lerázni azokat az olvasókat, akiknek nem szánja írását. Itt nem az a helyzet áll fent, de visszaolvasva, könnyen lehet, hogy sokaknak unalmas és száraz volt, a bevezetés. Mosta azonban jön a zaftos rész. Tegnap egy kedves Hölgy ismerősömmel beszélgettünk és játszottunk. Hazakísértem, ő pedig rendes volt és megvárta velem a buszomat. A busz tovább ment a megállómnál, én pedig átszaladtam több enyhén piros lámpán, hogy a következő megállóban elérjem. Mikor pedig felszálltam a buszra, és leb@sztam a sofőrt, ő közölte, hogy nem látott engem. Solymárra éjfél után 2 óránként jár busz. De a lényeg, hogy elcsíptem!

De menjünk vissza pár percet az időben. Mielőtt elköszöntünk volna, a Hölgy említett egy -szerintem- zseniális szót: csizmairigység. Erről persze egyből a pénisz irigység jutott eszembe, de ez nem erről szól.

Az ember egy igen izgalmas élőlény. A viselkedési mintázatainkat erősen befolyásolják mind genetikai örökségünk, mind az általunk tanult dolgok. Az egyszerűség kedvéért a lélekről, mint metafizikai fogalmat nem vonom be ide. A csizmairigység, az én értelmezésemben egy ősi, férfi ösztönre alapul: a nő iránt érzett féltékenységre. A magam részéről is tapasztaltam, hogyha egy olyan Hölgynek a csizmáját (más lábbelijét), vagy lábát más érinti belőlem is sokszor előtör a féltékenység. Természetesen ez a fajta irigység bármilyen más fétisre igaz lehet a szőrmétől, a latexig és a kesztyűkig. A lényeget azonban abban látom, amit Bender is említett: fontos az adott személy. Mert lehet, hogy irigy leszek ha egy BDSM eseményen azt látom, hogy valaki egy szép Hölgy előtt térdelve az ő csizmáját csókolja, de ha az a Hölgy történetesen nem az, aki hozzám közel áll, valószínűleg irigységem sem lesz olyan intenzív. Ellenben ha látom, vagy tudomásomra jut, hogy más csókolta, simogatta, suvickolta ki annak a csizmáját, aki közel áll a szívemhez, akkor meglehetősen erősen féltékeny tudok lenni. Ez pedig arra a dominánsra is igaz lehet, akinek lába és/vagy csizmája előtt szeretünk hódolni. A Duke of Burgundy című (Magyarországon forgatott) leszbikus, BDSM filmben a szub Hölgy lebukik, hogy titokban egy másik Domina csizmáját is suvickolta. Ez pedig a kapcsolatuk elárulásának számít Úrnője szemében.

A csizmairigység, szerintem egy nagyon izgalmas jelenség, örülök, hogy a Hölgy megalkotta ezt a kifejezést. A kortárs evolúciós pszichológia eszméivel pedig teljes mértékben összecseng szerintem. S bár az irigységről általában negatív kontextusban szokás beszélni, ez a téma szerintem megérne pár komolyabb elemzést.