2018. 05. 02. 21:55 | Appeared: 1425x
Úgy gondoltam, hogy trendi leszek és írok egy szidalmazó blogot. No nem olyan kirohanósat, amiben név szerint bárkit is megemlítenék, vagy olyat, amiből bárkinek a személyazonosságára fény derülhetne. Csak diszkréten.
S bár a torinói lepel is izgalmas téma, e lepelről a leplet akkor sem tudnám lerántani, ha akarnám.
---
Ki a vérdóm? A farkasember főellensége a vérfarkas, de a vérdóm olyan lény, ami mindkettőt könnyedén megeszi reggelire; vagy uzsonnára. De félre a fantasy-val. A valóságban a vérdóm olyan domináns férfi, aki azt állítja, hogy ő elképzelni sem tudja, hogy valaha is kipróbálná a szub oldalt. Egyszerűen idegen számára még a gondolat is. Találkoztam már több olyan vérdómmal, aki minden "elve" ellenére többünk szeme láttára élvezte, ahogy egy, vagy több Hölgy alázza és kínozza. Szerintem megbízható forrásokból (élőszóban, általam szavahihetőnek tartott emberektől) is fény derült rá, hogy még több vérdóm van, aki örömét leli a szub oldal adta mámoros élvezetekben. Tegnap pedig egy olyan domináns úriemberről látott -számomra- napvilágot, hogy élvezi/élvezte a szub oldalt is,- tehát vérdóm-,akiről minden kétséget kizáróan azt hittem, hogy csak domináns a BDSM-en belül. Nemcsak hittem, és nemcsak én hittem. Gondosan ügyel rá, hogy mindenki ebben a téveszmében leledzen vele kapcsolatban.
---
A pszichológia egyik őstétele ( Leopold Masoch, Krafft Ebing, Freud, R100 <>), hogy a BDSM-et űzők jelentős része kedveli mindkét oldalt. Ez fenntállhat D/s és/vagy S/M viszonylatban is. Miért van mégis az, hogy sok vérdóm, aki valójában switch, vagy éppenséggel teljesen szubmisszív nem vállalja fel még BDSM körökben sem a valódi önmagát? Nem leszek okoska törp. Kit érdekel ez a jelensége, járja körbe maga, arra teremtett a két lába.
Comments (81)
velem nem beszélni lehet
Amellett meg mások régi nickjét feldobni az sem szép dolog.
Hozzá szótam mentem aludni.
JA ui: Liliom ez a minden érdekel de mégse meg nem tudom miért de szeretném tudni és pláne hogy is van ez dolgot nem lehetne máshogy ? Kíváncsi vagyok de nem beszélem ki csak írok róla .......... NA off Félreérthető dolgok tárháza
(a blogjaim? ne vicceljünk már...)
örülök, ha más jót kezd
olyat, amihez hozzászólnak, és tökjó és különböző hsz-eket lehet olvasni
nekem ez (lenne) az élvezet
persze, mindig csak az élvezet :)
és szomorúvá tesz, ha ez elbaszódik
(a ki kit bántott meg vagy nem is vagy de de nem csak ráfogom mert akkor beleköthetek mert szidta de nem az anyám/férjem/feleségem/szubom/domom/testvérem/barátom, akikkel együtt buliztam/basztam/hegyet másztam/tengert jártam, így tetszikelem ha épp baromarc akkor is és jól beszólok annak ki nem teszi mert hisz ez csak elvárható de nem azért de de de nem de igen a blogban melléállok privátban magyarázkodom ez mi? mindegy... nekem nem kell)
de ha véleményed szerint itt már nem tudsz kellemes és kedvedre való beszélgetést folytatni, akkor irj egy blogot, ott úgy moderálod a hozzászólásokat, ahogy a saját izlésednek megfelel :)
ha ismeretlen szereplővel kapcsolatban írsz valamit, megköszönöm, hogy megosztottad velem, mert em mindig lehet általánosságban megragadni jelenségeket
szerintem érezhető a különbség
továbbra sem érdekel más konkrét élete, hogy ki kinek a mije-kije, bandája, falkája, slepje, aktuális és volt partnere
de valamiért folyton személyeskedésbe megy át minden
(nem, nem a messzi távolban állva és onnan nézve, kívülről mondom mindezt)
dühöm van
azt hittem, végre egy blog, ahol lehet számomra kellemes és kedvemre való beszélgetést folytatni
de mire ma ideértem, itt is mi van?
marákszámra irod a blogjaidat, amik tele vannak általános kérdésekkel, de ha bárki érdemben akar rá válaszolni, akkor kénytelen a saját életéből példákat hozni rá.
amikor megkapod az ilyen válaszokat (tőlem már nem egyet kaptál, hanem sokat), akkor miért nem mondod, hogy bocsi, de engem nem érdekel senki magánélete. mert nekem még egyszer sem mondtad a válaszaimra. hanem tovább kérdeztél. és egyáltalán nem menekültél
a francba már
és vegyük úgy, nem történt meg
a pletykázás, a magánéletkiteregetés menekülésre késztet IRL is
volt egy blog, ahol esélye volt normálisan beszélgetni
aztán már nincs az a blog
baromira nem érdekel(ne) más magánélete
ki kinek mije ki kivel mit hogyan meddig miért
de valahogy csak ez jön basszus
fekete tea. csökkenti a vasszintet.
a teanyádat valahogy mindig más kezdi
(mi az a nyád? a teát értem)
nem nagyon érdekel senki magánélete, mert a szóban benne van, hogy magán. ezért csak általánosságban kérdezem, hogy miért gond az, ha egy dominának már volt domja? ha bárki úgy véli, hogy egy domina minden férfival domináns, az szálljon kicsit magába.
a domina nő. és joga van olyan kapcsolatra is, ahol megélheti, hogy őt segiti és támogatja egy erős férfi. kurta unalmas lehet állandóan dominának lenni
Bloody Marynek ez egy tisztességes fizetős munka. ahol domináns.
hány, de hány adatlapon lehet olvasni szub pasiktól, h a munkában dominánsak, vezetők. nekik lehet leereszteni a gőzt? a nőknek, főleg hogy pénzes dominák, nem?
IRL 16 nm/fő alatti területnagyság okoz együttélés során agressziót már önmagában is
biztos itt, az oldalon is van valami ilyen varázsszám
vagy klimaxolok és/vagy menstruálok, hogy úgy látom, mostanában baromi sok a feszkó
nincs igényem
Liliom az utolsó mondatodon azért elgondolkodnék leírnám e még egyszer bántódásra ad okot.
azt hittem, ez beszélgetős, egy adott témáról beszélgetős blog
annyi más blog van a személyeskedésre
vagy valaki téged ezért (is) megfizet?
át lehet ruházni másra?
Jobb azt, hinni, hogy a vágy kapcsol össze.
Van szó férfi nő kódolás, meg nem értjük a motivációt. halkan, óvatosan megjegyzem, hogy nálam, már feltörték a kódot.
Tudom, hogy nő vagyok, és tudom, mit érek!
De ez csupánt a felület!
Sztereotípikus életet éltem. Nő, férfi felosztással, és ugye anya, meg apa, meg ki az erős, ésegyebek!
Most sem vallom magamat dominánsnak, hiszen minden csupán viszonyítási alap.
Akkor vagyok az, ha elfogadnak annak!
Nem szeretem a csúszó, mászó szubot.
Nem is értem (ezt a motivációt), hiszen neki meg kell ismernie, hogy tudja, képes vagyok-é őt irányítani.
De, nem szeretem azt a férfit sem, aki a neme miatt hiszi azt, hogy irányítania kellene engem.
Úgy érzem, hogy én már dekódoltam magamat!
Ha szubom van, akkor tegye meg azt, amihez én nem értek.
Ez nem azért van, mert nő vagyok, és nem tudom, hogy melyik a kalapács nyele. Még a csavarkulcsokat is ismerem. De úgy gondolom, hogy ezt átengedem a szubomnak.
Utálok porszívózni. Ez ugye elvben a szub dolga, ha így akarom, de akkor miért egy domináns partnerrel akarok ágyba menni? Hát kérem, azt kurvára nem akarok!
Mert irányítani... ott kell igazán :)
A pluszban hozzátett verbális és nonverbális eszközök zavarnak.
De ez az én egyéni problémám. Ahogy nehezen viselem ha engem kérdeznek, én magam is nehezen kérdezek.
Akcióra reakció a válasz. Apám szabadossága bennem visszafogottsággá alakult.
ezt is olyan jó lenne megköszönni
pl. apukámnak (a "többieknek" relatíve megy)
amíg még lehet
de nem mehetek oda, hogy kösz, apu, neked is köszönhetem, ha szub nőként olyan nagyon jól tudom érezni magam
Bár a boxban sem tiltják tudomásom szerint-, hogy a sportolók magukat üssék övön alul.
de nem tudok rájuk elég figyelmet fordítani, mert leköt, hogy magamat se értem :)
Ennél azért kicsit többre, megpróbálom majd leírni egyszer.
annyira jutottam csak, h tényleg léteznek szub férfiak, de nem értem, h mi motiválja őket.
a "legszebb" az, hogy ennek ellenére a saját dominanciámat meg csont nélkül el tudom fogadni.
teljesen hülye hozzáállás, nem?
amilyen dominancia igényem van, mármint arra, h én legyek domináns, a legokosabb lenne, ha keresnék egy szub pasit. keresnem sem kéne nagyon, mert ragadnak rám. csak el kéne egyet fogadni és megpróbálni vele. de mégsem tudom megtenni. olyan erős a belém kódolt konzervativ ffi-nő ideál képe ....
hanem öndefiniálásához kell a másoktól való elhatárolódás
betonfalat kell oda építeni, amiben nem biztos az ember
magában nem biztos
könnyebb a másikat legyőzni, mint magamban legyőzni ugyanazt a jelenséget (amit valamiért nem tudok vagy nem akarok integrálni, a személyiségembe építeni)
közhely, de a magával békében élő ember tud elfogadó lenni (és nem, ez nem jelenti a tolerancia tűzön-vizen át jelszavát, amivel meg nem értek egyet)
Úgy gondolom, hogy a BDSM-ben iratlan szabály egymás elfogadása. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez sokaknak nem erénye. Mindenki olyan emberekkel létesít kapcsolatot, amilyenekkel szeretne. A magam részéről elfogadó emberekkel szeretem körülvenni magam.
itt is van, hogy blogból kifordulok magánélet, pláne kölcsönös magánélet kirakása láttán
nincs bajom vele (tegye, ki hogy éli meg kedvére valóan, rám azért ne erőltesse)
de úgy érzem, mintha illetéktelen lennék, engem feszélyez
Magánélet. Magán. Csak rám tartozik.
És igyekszem tiszteletben tartani másokét is, bár néha zavarba hoz, mikor a képembe tolják.
ill. nem :)
valószínűleg, mert nincs igényem (sosem volt) arra, hogy a külvilág tudja bármiféle összetartozásom-össze nem tartozásom
aki érdekel, tudja, aki nem, nem érdekel
(nagyon ritka az az eset, amikor jelezni kell... pl. nyomuló, finom jelzésekből nm értő hímek esetén... de általában kelleni nem kell)
A BDSM -szerintem- többek közt egymás és egymás vágyainak elfogadásáról szól. Igen a patriarchális társadalomnak nagy hagyományai vannak, de többek szerint szétesőben van. Arról nem is beszélve, hogy Erich Fromm és sokan mások úgy tartják, hogy a késő kőkorban és az ókor elején matriarchális társadalmak voltak.
Ha magunk közt sem vagyunk képesek felvállalni magunkat, akkor hogy várjuk el a társadalom többi tagjától, hogy elfogadjon bennünket?
amilyennek születtél, ami vagy "alapból" - nehezen vállalható
amilyenné lettél (különféle hatások) - könnyebben vállalható
jól értelek?
Szerintem is a kívülállók számára egyértelműen a férfi sub a legkevésbé elfogadott BDSM szerep.
Nem csodálkozom, hogy valaki nem reklámozza ezt az oldalát. Még inkább érthető, ha egyébként domként ismerik.
Gondolom, ilyenkor kiderül, hogy hol érzi jobban magát :)
Nem hiszek sem a "születettben", sem a "vér" ez, vagy azban.
Vannak véletlenek, ami felkelti az érdeklődést. majd a kutatás, hogy "mi a fene történik velem" aztán a dumálás más, hozzá hasonlókkal. Végül a tapasztalás. Itt derül ki, hogy ki, mit élvez...jobban, vagy kevésbé jobban.
Több éve próbálkozom ezen oldalam elfogadásával, és most már egész jól megy, mégis minden alkalom előtt van egy pillanat, mikor a régi én megkérdezi az újat: tudod mit csinálsz?
de azt nem lehet nem látni, hogy azt megvallani, hogy egy ffi szub, sokkal nehezebben vállalható, mint hogy dom (az oka tán érthető, könnyen tettenérhető)
a bizonytalan, ill. switch ffiaknál is jóval több a valójában szub vágyú (tapasztaltam én)
az meg pláne nem biztos, hogy egybeesik, hogy valaki "milyen", ill. milyen szerepben érzi jól magát
szerintem az utóbbi számít