Arisztotelész az újságíró

Arisztotelész erősen köthető a BDSM-hez, egy közép-korban keletkezett történet által, ami a ponyplay-jel hozza határozott kapcsolatba, a vén szakállast.

Sokan régebbi korokban is nagyon elmésnek vélték magukat, akárcsak ma. A különbség annyi, hogy a téves önértékelést néhány évtizede az internet is támogatja. Ma rengeteg olyan ember létezik, akik pár soros idézeteket talál a net bugyraiban, azokat pedig bevágja a közösbe. Mivel pedig az olvasás (nyomtatott, hosszabb írásokra utalok) manapság, akárcsak régebben kevesek erénye, így egy nyúlfarknyi jól csengő idézet is sokakból hatalmas örömérzetet vált ki. "Húú de jól megmondta", "Milyen igaz".

Persze mindenkinek joga van azt kedvelni, amit csak akar, ugyanakkor a hamisítás már egy komoly, valós probléma. Pár hete olvastam az Arcoskönyvön, egy irónikus bejegyzést, miszerint: "Már Arisztotelész is elítélte újság cikkeiben a zsarnokokat." Mi itt a gond?
Csak annyi, hogy újságok a 17. századig nem léteztek, Arisztotelész pedig több mint 2300 éve élt. Aki pedig nincs tisztában hozzávetőlegesen ezekkel az infókkal,vagy nem jár utána, az könnyen elfogadhatja a fenti àllìtàst, mint igazságot.

"Hadd szárnyaljon úgy a lelked, még a zord téli időben is, mint dalos pacsirta a tavaszi mezők fölött."-Osho

Egy frászt! Nem Osho. Sokan panaszkodnak a meglehetősen cudar idő miatt, rimánkodnak a tavaszért. Vettem ezt a gondolatot, kicsinosítottam, és hozzátettem egy olyan szerző nevét, akitől gyakran szokás röviden idézni, kész is a hamisítás. Hányan ellenőriznék le, hogy vajon valós-e az idézet? Hányan tudják, hogy ha csak nem muszáj, nem idéznék Oshótól, mert emberileg nulla alattira értékelem? Miért használtam mégis őt példának?
Egy hamisítványhoz, mi illene jobban, mint egy hamis természetű ember?