Ősvadász lét

Ez az írás a “Being a primal predator” című esszém, saját fordítása.

A II. Magyar BDSM Konferencia vége felé megérkezett két újságíró az eseményünk helyszínére (előre meg volt beszélve az érkezésük, és fényképeket csak beleegyezéssel készíthettek). Először az éppen folyamatban lévő workshopokba kukkantottak be: CBT (@Cadet_Szuerke_P) , Fenekelés (@maryanntes és @travelingfool), plusz Érzelmi szadizmus (@ScarletFoxx). Mikor már némi időt eltöltöttek nálunk, udvariasan megkértem őket, hogy jöjjenek @MasterDart-tal -hatalmas köszönet a segítségedért, Dart- és velem egy csendes szobába, ahol meg tudtuk válaszolni a kérdéseiket az eseménnyel és a BDSM-mel kapcsolatban. A legnagyobb magyar hírportál vezetőhíréig jutottunk:

http://index.hu/kultur/eletmod/2017/11/14/bdsm_szado_mazo_fenekeles_workshop_konferencia/

Mindazonáltal, mivel az újságírokkal voltunk, nem tudtam az eseményen tartandó utolsó órámat megtartani, aminek címe: „Ősvadász lét”
Amikor elmondtam egy baràtomnak, hogy a D/s kapcsolatok természetességének, biológiai bizonyítékáról fogok írni, valamint megemlítettem neki az ötleteim lényegét ezt írta: „ Azt hittem valami filozófikusabbat fogsz írni”
Mivel Neki –majndem- mindig igaza vaan, kezdjük Kanttal. Egy pedáns, porosz, filozófus volt, aki azt vélte mondani, hogy egyik kötelesség nem írhatja felül a másikat
Lehet, hogy zseni volt, de egy se@@fej is. Hogyan tudnék egyszerre egy workshopot megtartani az egyik kedvenc témámról, amikor épp az újságírokkal beszélgetek azzal a szándékkel, hogy javítsam a –magyar- BDSM világ megítélését!?
A későbbiekben volt pár egzisztencialista gondolta, ahol nagyszerű példákat hozott fel. Még azt is elismerte, hogy lehetetlenség jól dönteni. (Például: mit kell, hogy tegyen az, aki hadifogságba esik? Ha megöli magát, az élet megőrzésének kötelessége ellen vét, ha pedig nem teszi ezt, az ellenség addig kínozhatja, amíg be nem vallja, amit csak tud. Ebben az esetben pedig az országa iránti hűség kötelességét szegi meg.)
A konferencián találkoztam egy csapat, fiatal horváttal. Ősvadászként, kiszemeltem egyet közülük magamnak, akiről azt gondoltam, hogy a Prédám lehet. Körbe-körbe járkáltam a helyszínünk labirintusában, szombaton, a II. playpartyn-kon. Ideges voltam, fáradt, és vártam a megfelelő pillantra, hogy akcióba léphessek. Hirtelen megláttam Őt, ahogy egyedül ült egy padon figyelve környezetét.
Udvariasan megkérdeztem tőle, hogy leülhetek-e mellé. Azt felelte: igen. Beszélgettünk, és meghívtam egy alkoholmentes italra. Ezután…nem írhatom le annak részleteit, hogy mit csináltunk kettesben.
Azóta is tartjuk a kapcsolatot és azt a feladatot adta nekem hogy járjak utána egy témának. Két releváns témát választottam: Horvátországot, valamint az állatokat. Először farkasokba, medvékbe és hiúzokba botlottam. Annak ellenére, hogy imádom a medvéket és a hiúzokat, úgy gondoltam, hogy valami különlegesebbre van szükségem. Kicsivel később leltem rá a nyugati piszedenevérre (az angol neve mennyivel jobban cseng: western barbastelle) egy listában, amiben a horvátországi veszélyeztett fajok sorjáztak. Itt csak az állat nevét láttam és annyit, hogy emlős. De mivel imádom az állatokat, és nomen est omen ezt a vadálaltott választottam. Nem tudtam, hogy egy denevér. Akárcsak a piszeorrú, én is egy éjszakai állat vagyok.
Ma vásároltam két, használt könyvet. Az egyiket: „ Agresszió az élővilágban” Csányi Vilmos, híres, magyar etológus szerkesztette. 1986-ban, 31 éve íródott, de néhány fejezete ma is fontos lehet számunkra.
Leírja társas állatok csoport struktúráját, és a Domináns, illetve alárendelt lét előnyeit a csoporton belül.
A Domináns vadállatoknak jobbak a szaporodási és egészségben maradási esélyei ( azoknál az egyedeknél igaz az utóbbi, ahol a csoport tagjai letisztítják a felettük állókat, így itt az omegákat nem tiszítja le senki). Ennek a résznek a szerzője Ältbacker Vilmos, azt írja, hogy a szubmisszív egyedek fő előnye a csoportban maradás esetén abból származik, hogyha ott maradnak magasabbak az esélyeik, hogy feljebb jussanak a ranglétrán.
Mi a helyzet az emberekkel és a kapcsolatainkkal?
Az emberek állatok. Pontosabban emlősök. Még pontosabban főemlősök. Csányi Vilmos egy másik kötetében azt állítja, hogy az emberekben van a legerősebb hajlam ezen a földön az állatok közt az alávetettségre és a Dominanciára.
Ez igaz a társas interakcióinkra és az intim kapcsolatainkra is.
A D/s mélyen az ösztöneikben gyökerezik, így Természetes/Normális a D/s kapcsolatok kedvelése is. Ezek megvalósulása néhányak számára lehet furcsa, mert a megvalósulások kultruláisan meghatározottak és gyorsan változnak. „Áldoztunk levadászása” ugyanannyira természetes, mint egy Hölgy tűsarkai alatt feküdnünk, vagy házikedvencének lennünk. A D/s a vérünkben van.

U.i.:
Fordítás közben futott be hozzám ez a cikk, ami gyökeres ellentéte annak, amiről fentebb írtam. Aki szerint az indexes rossz színben állított be minket, annak azt hiszem most megváltozik a rosszról alkotott fogalma
http://kiettemeg.pestisracok.hu/2017/11/perverz-elmebetegek-akcioban/