Let's make tales better, avagy családi mesék

Blogs » Blog - RisleyAddix » Let's make tales better, avagy családi mesék
2017. 09. 05. 20:15 | Appeared: 1171x
A család és a BDSM, roppant ropogós, ízletes téma. Erről nem lesz szó most.
Hasonló elemek, motívumok megjelenése várható, amik csak külsőre hasonlíthatnak. Tisztára, mint az evolúció: a hópárduc is csak hasonlít a leopárdra (a fekete leopárd a hiedelmekkel ellentétben nem faj, hanem több nagymacskánál- leopárd, jaguár, jaugarundi, stb.- előfodruló sötét színárnyalat.

Nagypapám szeret meséket, regényeket, szakmai könyveket írni (infromatikai témában 75 éves kora felett 2 kötetes bestsellert is írt). Az életben azonban kedves, ám elég komoly, becsületes és nagyon őszinte.
Édesapám, akit nagyon szeretek, nem szokott történeteket írni, ellenben olyn sztorikat tud mesélni, hogy Andersen és a Grimm testvérek százszor inkább mennének orkokra és trollokra vadászni, minthogy kiálljanak vele egy mesemondó párbajra. Egyik klasszikus története a grúz judós, - aki egyik történetében grúz, a másikban azeri, majd ukrán, és még ki tudja milyen ázsiai náció,- akivel katonakorában vívott egy barátságos judo mérkőzést. A történet szerint a grúz medve nem kopgta le a fojtást, és elájult a tatamin. Mikor magához tért, kergetni kezdte édesapámat, mikor az edzője csendesen rászólt: "Szása, állj." A hatalmas ukrán-azeri-grúz medve pedig azonnal leállt, sőt még elnézést is kért heves viselkedéséért.


Nagypapám is mesélt egy történetet, amiben bár van egy feltételezés is, de az ki van mondva. A történet többi részét pedig elhiszem:

A szocializmus alatt nagypapámnak és kollégáinak kiadták, hogy találjanak ki egy jó mottót egy műszaki cikkeket gyártó cég számára. Azt nem kötötték az orrukra, hogy melyik vállalatról van szó. Nagypapám ezt írta : " Let's make things better"

Pár évvel később vissza is köszöntek rá a Philips reklámokból a feliratok. Bár azt mondja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy tőle vették a mottót, mert máshonnan is jöhetett az ötlet, de erős a feltételezése, hogy az ő szlogenjét nyúlták le, ráadásul jogosan, hiszen semmilyen papírt nem írtak alá, amikor névtelenül beadták a mottókat annak idején.

Tavaly az első hazai LMBTQ-BDSM workshop után -amin én is előadtam- megjelent egy blog az index.hu-n, ami a főoldal tetején is volt. Ebben a szerző azt ecsetelte, hogy ő azért nem megy le BDSM bulikba, mert fél, hogy a sötét pincehelyiségben szabad-akaratuktól megfosztott, kiláncolt rabszolgák vannak tartva. Értem én, ez egy hatásvadász írás. Biztosan csak erről van szó.
A minap is beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy fél BDSM rendezvényekre eljárni, mert a párja úgy gondolja, hogy ott olyan orgiák vannak, amikbe bedobják az embereket a közösbe...

Édesapám meséinek célja a szórakoztatás, illetve mivel értékesítéssel foglalkozik- vagy amiért jól mesél, azért foglalkozik értékesítéssel?- a jó hangulat megteremtése és így az eladás megkönnyítése.
Ezzel szemben azok a mesék, amiket sokan terjesztenek a BDSM-ről, és a BDSM eseményekről, általánosságban félelmet és szorongást gerjesztenek alaptalanul.
Ezért is mondom, hogy a Szürke egyfelől nagyon jó, másfelől pedig ritka sz@r. Jó mert felkeltette sok ember érdeklődését a BDSM iránt, viszont az, ahogy ez a mesének sem nevezhető förmedvény - mindenkinek joga van imádni, szeretni, vagy utálni egy művészeti alkotást(?),- nők milliói számára tette vonzóvá a BDSM-et az nonszensz. Miért? Mert egy kölyökképű pszichopata csábít el egy ártatlan lányt, aki a végén - az első rész végén- kicsapja a hisztit...igen, tudom van folytatás, meg a könyvek is...A nagy divatházak pedig kapnak az alkalmon- vagy talán ők állnak az egész mögött?- és a nőknek hol szubos álom-mese világot, hol a Fenséges Dominák Birodalmát adják el.
Végül is ellentmondtam magamnak, mert a cél itt is az értékesítés, mint édesapám esetében. Bár ő nem mindig azért színezi ki, amit mond, hogy eladjon valamit.

Minden szentnek az apja felé hajlik keze.

Comments (0)


Noone has commented this blog entry.