A poliamoria ösztönmaradványai

Egy beszélgetésben emlìtettem pár dolgot, amit olvastam a témában. Többek közt azt, hogy míg a háromféle hímivarsejt van: tábornokok (csak ők képesek megtermékenyíteni) a petesejtet, vadászok: más férfiak esetlegesen a Nőbe kerülő spermimumait támadják meg, és a várfalképzők (akik falat alkotnak, hogy más hímek ondója ne tudjon előrébb jutni), a Női anatómia is mutatja jeleit annak, hogy régbben nem voltak monogámok az emberek. Maradjunk először a férfiaknál.
A háromféle hímivarsejt létezése, arányuk (99% védekező-támadó és csak 1% képes megtermékenyítésre) is azt mutatják, hogy úgy fejlődtek őseink, hogy testük alkalmazkodott, ahhoz, hogy valószínűleg több férfi is meg fog kapni egy nőt.
Sokakban él a sztereotípia, miszerint:

" Ha egy Nő van több férfival az erkölcstelenség, és nem is természetes, hiszen egyszerre csak egy férfitól tudnak teherbe esni. De szegény férfiaknak mindig újratermelődik az a fránya ge@ijük, nekik természetese, hogy minél többfelé szórják szét a magvaikat."

Ez nem teljesen igaz, egy Nő (bár ritkán), de szülhet ikreket különböző apáktól:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/1488855
http://www.babymed.com/twins/twins-two-fathers-superfecundation-and-superfetation

http://index.hu/tudomany/til/2014/10/31/egy_terhes_no_is_teherbe_eshet/

Ezt ékes magyar nyelven: heteroparentális szuperfekundációnak hívják...
Visszatérve oda, ahol még nem veszek el terminus technicusokban: Cecilda Jethá és Christopher Ryan Sex at Dawn (A szexualitás hajnala) című kötetükben arról írnak, hogy a Nő teste érzékeli, hogy -genetikailag- mennyire jó számára a férfi spermája, és így ha több férfivel közösül, azét fogja segíteni -már pontosan nem emlékszem milyen anatómiai mechanizmussal-, akiét a legkompatilisabbnak érzi a saját petesejtével.

A beszélgetés ezen pontján jegyezte meg a beszélgetőtàrsam hogy ez is lehetett a hosszútávú kapcsolatok kialakulásának oka: "Ha jó a pasi génállománya, több egészséges utódunk is lehet, ezért alakulhattak ki a hosszútávú, monogám párkapcsolatok kezdetben az embereknél." (Nem szószerint idéztem.)

Izgalmas érvnek tartom, és köszönöm, hogy megosztottad velem Réka. Az általam ismert érvek az emlősöknél hosszútávú kapcsolatra:

- kevés utódot szülnek, ezért a nagyobb, közös szülői erőbefeketetés fontosabb, mint például egy békánál, vagy halnál, ahol rengeteg utód születik, hal meg, de sok életben is marad.

- kifejezetten az embereknél, a hosszútávú monogám(?) kapcsolatok kialakulásának erős köze volt, sokak szerint a magán tuljadon kialakulásához. A görögöknél, a rómaiknál és sok más népnél a nő, a Férfi tulajdona volt. Még ma is hallhatjuk, ahogy egy nő hite Uráról beszél, bármiféle BDSM-hez való vonzódás nélkül. A hosszútávú, gyermekeket nemző, monogám(?) kapcsolat jobban tudja biztosítani a felhalmozott vagyon öröklését, mintha nem tudjuk ki fia borja a gyerekünk, mert a feleségünk össze-vissza bakhat (Trónok Harca rulz!)


A szexuális vágyak azonban nemcsak a szaporodásra korlátozódhatnak. A monogámia (ami helytelenül rögzül, mert egyférjűséget jelent..) vs. poliamoria a sima szexuális élvezetek, a BDSM és a fétisek világában is ugyanúgy megjelennek.

Ha már ez a beszélgetés megihletette ezt az esszét, előkerestem az egyik kedvenc könyvemet, amit pár éve vettem, nagy igazság keresési mániám végett:

" Olyan sokra tartjuk a hűséget, hogy nagyon rosszul fogadunk minden olyan érvet, amely ezt az idillt veszélyezteti. Sajnálatos módon sok ilyen érv van. Hartwig Hanser írja:
>> Az ember számára nem a monogámia a biológiailag legtökéletesebb együttélési forma. A ténylegesen monogám állatokkal szemben az ember esetébe ez meglehetősen sérülékeny kapcsolatot jelent és főként kulturális okokkal magyarázható. Ráadásul csupán az emberi kultúrák kevesebb, mint húsz százalékába létezik.<< Vagyis mi emberek egy kulturális elvrásához alkalmazkodunk, amelynek értelmében nevelkedtünk, így nem is vonjuk kétségbe ennek helyességét, holott biológiai szempontból nem erre születtünk. Tudjuk, hogy a régi germánok a görögökkel és a rómaiakkal szemben egynejűek voltak. Az egynejűség kultúrája, alig 3000 éves. Ez megmagyarázza a konfliktust az olyan eskük, mint "szeretni és tiszteli fogom, míg a halál el nem választ", és szenvedélyeink közt. - Ute Erhardt és Wilhelm Johnen: Mindennapi Hazugságaink: Az igazság nem mindig a legjobb megoldás, ford.: Béresi Ákos, Trivium Kiadó, 2013. Budapest


U.i.: híres emberek rokonairól és felmenőriről ritkán szokás beszélni Charles Darwin nagyapja, Erasmus Darwin, aki maga is kutató volt, hitt a többszerelműségben, meg is élte, és versbe is öntötte eszméit. Arról nem is beszélve, hogy a Schweppes-et is részben neki köszönhetjük: https://en.wikipedia.org/wiki/Johann_Jacob_Schweppe