Ismeretlen ismerkedés?

Szinte mindenkinek van netes ismerkedős sztorija. Az egyik rokonom, egy hagyományos párkeresőn ismerte meg a férjét.
Nekem is volt már több párom, akikkel a neten ismerkedtünk meg egymással. A leghosszabb kapcsolatom is így kezdődött.
Sok boldogságot mindenkinek, aki így lelte meg a párját, de mi van velünk, akik keresünk?

Kicsit olyan ez, mint egy számítógépes játék, ahol jönnek a különféle lándzsás aljú szakadékok és legyőzendő szörnyek. A különbség abban áll, hogy míg egy játékban viszonylag könnyen ki tudod ismerni, hogy mekkorát kell ugrani és melyik ellenfelet hogyan győzheted le, a neten ez sokkal bonyolultabb, és itt nincs check point, vagy save gomb (ez nem igaz a blog írásra, mert itt legalább menteni lehet!).

Sok tapasztalatom van a netes ismerkedéssel: régebben túl fiatalnak mondtak sokan, most a 30-on éppen túl, már sokaknak idős vagyok, de megjelent az az ellenérv is, hogy túl képzett és túl tapasztalt vagyok, illetve, hogy túl hivatalosan és udvariasan írok. Megértem, ha valakinek nem tetszik a stílusom, de nem fogok se anyázva, se "kő kólázva", se máshogy írni. Mindenki maradjon annál ami ő maga.

Vannak azonban még érdekes jelenségek, amik úgy hiszem nemcsak engem érintenek: "még levelezzünk egy darabig, nem ismerlek eléggé," mondják néha. Aki 1-2 héten belül nem akar találkozni, az csak nagyon ritkán akar majd később, vagy ha akar is, addigra már a legtöbb esetben a tűz nem ég olyan hevesen. Nemrég egy hölgy, akivel tavaly október óta nem tudtam találkozni, mert rendszeresen lemondta az egészségügyi állapotára hivatkozva (nem tudtam ellenőrzni, hogy igazat mondott-e), hogy érezzem magam szerencsésnek, hogy találkozik velem, mert volt, akinek 5-6 évet kellett várnia erre. Szerencsésnek érezném magam, ha 5-6 év várólista után találkozhatnék a Trónok Harca egyik szereplőjével, de ez, mi ez? Volt már olyan lány, aki 1 évni chat-elés után nagy nehezen hajlandó volt találkozni. Rájöttem egy idő után, hogy felesleges túl sok energiát fektetni egy lányba, ha az csak húzza az agyam. Az ő egója nő, az én káromra.

BDSM vonalon -talán- még nehezebb az ismerkedés, mint ha valaki hagyományos kapcsolatot keres. Van egy hölgy az oldalon -az egyik, akinek az a gondja, hogy túl tapasztalt vagyok,- aki arra biztatott, hogy csináljak egy másik, ismerkedős profilt. Álljunk meg egy röpke pillanatra! Olvasom, hallom, hogy mindenki a korrektségről prédikál és szidja a kamusokat, engem pedig arra bíztatnak, hogy csináljak egy másik profilt is? Elmondtam a hölgynek, hogy ezt átverésnek érezném, mert valamit elrejtenék magamból, amit fontosnak érzek. Ugyanakkor hálás is vagyok neki, mert az ő szavainak hatására frissítettem a profilomat.

Megértem, hogy sokaknak olyan munkájuk van, ami miatt nem vállalják az arcukat.
Én is félhetnék, de arcos a profilképem, és sok másik fotómon is jól látszik, hogy ki vagyok. Nyakig benne vagyok, felesleges és értelmetlen lenne takargatnom, hogy ki vagyok.

Levelek? Láttam ma egy képet, amin sok ondósejt vesz körbe egy petesejtet. Érthető, hogy a nők belefáradnak abba, hogy sok levelet kapnak, amik közül soknak a stílusa ondó szintű. Aztán olvashatjuk a panaszkodásokat is erről. Meglehetősen cifrákat is.

Többen vagyunk, akik udvarias és tisztelettudó leveleket írunk, amik még csak nem is sablonosak. Ezekre is csak a legritkább esetekben érkezik válasz, és kevés olyan írást olvastam, ami a tisztelettudó férfiakat dicsérte volna.

Személyes levelezés: sok profilon olvastam, hogy minden levélre válaszolok. Aha...igen. A magam részéről, igyekszem sok embernek segíteni abban, hogy megtalálja amit/akit keres, és általában adminisztratív jellegű leveleket írok. Ezek közt sok olyan is van, amikben teljesen nyilvánvaló dolgokat kell megírnom.

Amikor pedig új emberekkel ismerkednék: túl képzett, túl udvarias vagyok, és még kamu profilom sincs.
Sajnálatra számítok? Nem. Nincs rá szükségem. Általában tudok "játszani" annyit, amennyit szeretnék. Rengetegen ringatják magukat a monogámia csúfos illúzióba, miközben csalják a párjukat, és "követelnek" őszinteséget miközben hazugságra vágynak.

Valóban nem egyszerű egy nehéz emberrel, mint velem, aki ráadásul bevallja, hogy több emberrel is szokott "játszani", és még Úrnője is van, akitől nem szeretne megválni.
Igen, nem könnyű egy ilyen emberrel ismerkedni. Lehet, hogy ki kellene próbálnom a kamu profilt, egy netről letöltött profilképpel és kitalálni valami hihető sztorit, közepes mértékű BDSM tapasztalattal, magas jövedelemmel, hangsúlyozva, hogy teljesen független vagyok?
Lehet, hogy jobban menne így a -netes- ismerkedés új emberekkel, de nem fogom szembeköpni magam. Miként az arcom, az elveim sem rejtem el.