Ink & Kink

Szerettem kicsit máshogy; sokatmondó, vagy éppen keveset takaró megjelenésünk, kiegészítőink helyett - intellektusba öltöztetvén látni magunkat.

Talán sokan még így is meztelenebbnek és kiszolgáltatottabbnak éreztétek magatokat tetőtől talpig ruhában, a jegyzeteitekkel, a könyveitekkel - mint olykor másképp.

Jól esett hosszú percekre becsukni szemeim, elengedni vizualitásom, szexualitásom megszokott, kicsit kényszeres birizgálásának hajlamát, és nem a felületeket fürkésznem, hanem beengedni mindannyiotokat a füleimen keresztül, hogy mást is hagyjak magamnak látni abból a közösségből, amely fontos számomra - azt, amiért azon a hétvégén hazautaztam; hogy képes legyek másképp is nézni a honfitársaimra, mint politikai előítéletekkel, személyes akarattal, célokkal, vagy épp azt a bizonyos ösztönömet hajtó vágytárgyakként.

Hogy legalább én, az én apró, választott környezetemben gyakorolhassak másnak lenni, mint a mindenkori hatalom, amelyik csak prédikál, diktál, parancsol - sosem képes letenni szerepét, vagy más nézőpontba helyezni önmagát, ha nem érdeke, vagy ha éppen nincs rákényszerítve.

Pont, mint egy kiszolgáltatott, elferdített, megjátszott dinamikában.

Számomra ennek az eseménysorozatnak ez a legnagyobb erénye, hogy úgy tud minket összegyüjteni a mikroközösségünkön belül, egymás mellé ültetni, megszólaltatni és meghallgattatni, hogy azt beállítottságainktól, felvett szerepeinktől mentesen teszi. Üdítő volt és felemelő úgy ülni ott, hogy senkitől nem akarok semmit, csak az orgánumaitokban, játékos sztorivezetéseitekben fürdőzni - látni Titeket, úgy ahogy vagytok és csodálni a kiállásotok bátorságáért.

Áradjon - a Szeretet. ♡