Petit

Becsúszott egy cigike.
Nem volt mentes.
Meg akarta nézni milyen vagyok akkor. Hát ilyen. Össze-vissza csacsogok neki, mint egy 5 éves kislány. Két copfban van a hajam is: véletlen, de telitalálat.

Egyébként is imádja, ha Daddynek szólítom.

Én meg egyre bátrabban játszom. Incselkedek vele. A “pizzaszeletelőjét” próbálgatom rajta, mert megtiltotta. A kacarászó rüffke álarca mögül bámulom, mikor szakad el a cérnája. Aztán hirtelen bűnbánóra váltok. Esdeklő, kislányos hangon csillingelem, hogy “Sorry Daddy!”, de közben hagyom, hogy az éhes kis ribancot lássa a szemeimben.

Mögém kerül, és az egyik karjával fojtó fogást alkalmaz - én meg azt flesselem, hogy egy anakonda csavarodott a nyakamra. Lassan, de módszeresen szorítja ki belőlem a szuszt.
A másik kezével kikapja a “pizzaszelető” izét a kacsómból, és végig futattaja a karja fölött, a nyakamon. Enged egy kis levegőt, hogy hallhassa, amint felnyőgök, mikor a mellbimbómra ér vele. Az apró kis fogacskák végigmarják a bimbó udvarom, majd átgázolnak a magocskán, én meg kéjesen vonaglok a szorításában. Érzem a lehelletét a nyakamon...

Ma nagyon meg fog baszni.

Mit 10, az összes pont Ciprusnak!