Addig jár a korsó a kútra...

... És mire feleszmélek, már az ágyában fekszem, Ő pedig épp lehúzza rólam a cicanacimat, és a tangámat. Erős. Úgy dobál az ágyban, hogy kedvem lenne visongatni közben. Átfordít, hogy a fejem az ellenkező irányba legyen, én pedig nem értem, mi a jelentősége ennek... Fölém hajol, és vadul csókol. Átkulcsolja a csuklóm és a fejem mellé húzza a kezem: belémhasít a felismerés! De már késő... Kattan a bilincs a jobbomon.

Tulajdonképpen nem is értem, mit gondoltam, mert ez egy beteg állat, és ezt már rögtön az első “randinkon” megállapítottam.
De sajnos vannak még más tulajdonságai is: mint a lehetetlenül jóképű, rendkívül intelligens, és az eszméletlenül sármos. Ha nem lenne ekkora puncivadász, a humorával már rég magába bolondított volna.

-NONONONO!!! AND THIS IS A REAL NO! Not for the scene. - meg még karattyolok valamit a nemierőszakról is...
Igazi rémület csillog a szemeimben. Látja. Higgadtan a térdére ül is eloldozza a kezem. Lassú, mintha nem akarna semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, nehogy megijesszen vele.

⁃ Nem bízol bennem? - kérdi letörten.
⁃ De... Csak... Nem... Mi van ha megbilincselsz és valami olyat csinálsz, ami nekem tabu? - de már meg is bántam, hogy kimondtam. Dehogy csinál olyat. Vagy csináljon... Csináljon bármit! Bilincseljen meg! Már akarom!

Ha belegondolok, az utóbbi időben Ő az egyetlen férfi, akivel rendesen megismerkedtem, mielőtt az ágyában kötöttem ki...
“Szegény” pasival szinte már a bolondját járattam. Mindig megígértem neki a találkozókat, aztán össze-vissza variáltam, végül pedig csak azért valósultak meg ezek a közös nassolások, mert Ő hajlandó volt a kedvemért hosszasan utazgatni, sőt egyszer még meditálni is elkísért... Nem szépítem. Rosszkor jött. Akkor még másvalaki takarta a napomat.

⁃ Csináljuk! Bilincselj meg! Akarom!
⁃ Nem, Sweet Vicky. Már nem. Fordulj meg!- és a magic wand után nyúl.

Teljesen lefagytam. Egész este kacérkodtam vele, és én végig azt gondoltam, hogy kézben tartom az eseményeket, hogy én irányítok. Hogy elhúzhatom előtte a mézesmadzagot. Addig jár a korsó a kútra...

⁃ Milyen gyönyörű punci! - búgja, és mélyen belém nyal.

Beleremegek, de hiába emelem utána a csípőm. Nem kapok többet a szájából. Síkosítót nyom a tenyerébe és összekeni vele a szemérmetlen dombocskámat. Megnyomja a gombot és a csiklómhoz érinti a masinát. Felsikoltok. Imádja. Imádom. Átadja a játékszert, de mielőtt nagyon belemerülnék tisztázza, ha el akarok élvezni, engedélyt kérek.

Keresgél valamit mögöttem, abban az óriás puffnak álcázott kellékes ládában, közben kacarászik, hogy milyen rendetlen vagyok, mindent összetúrtam, és most semmit sem talál. De én már máshol járok, és elfúló hangon csak annyit tudod kinyögni, hogy élvezhetek-e?

⁃ Neeeem... Kimaradt a kérlek - dorgál mögűlem, én meg pihegve ismétlem utána a helyes verziót.
⁃ Élvezz! - parancsszóra robbanok.

Megtalálta amit keresett, és sorban rám is aplikál mindent. Már nem látok semmit a blindfoldernek hála. Jó trükk, a maradék gátlásaim is elillantak. Nyakörvet csatol rám, pórázzal (ezt persze csak később realizálom), és ohh, a GAGBALL. Olyan régóta vágytam már rá, és most hirtelen itt fekszem ezzel a nagy fekete golyóval a számban. Eleinte még ügyetlenkedek a nyeléssel, de hamar feladom. Hagyom folyni a nyálam. Van bőven más inger, amire koncentrálhatok. Valamit még a puncimba dug, és a kezembe nyom egy kis műanyag egységet.

⁃ Nyomd meg! - utasít, és hirtelen már nem csak a magic wand rezgett rajtam, amit az imént felhelyezett, szintén égtelen táncba kezdett a hüvelyemben.

Másodpercek kellenek csak, hogy ismét kegyelemért, vagyis orgazmusért könyörögjek (gagballal a számban ez nem is olyan egyszerű mutatvány), de a válasz ezúttal egy határozott NEM. Hiába nyöszörgök keservesen, elhúzza a játékszert a csiklómtól. Dühös vagyok. Ő meg kinevet. Visszaengedi, és egy párszor eljárjuk még ezt a koreográfiát, mielőtt megkegyelmez.

Eddig minden idilli, de ismét a sikosítóért nyúl, és végre megfejtem, hogy minek ez a sok gél, hisz akad itt bőven magától is nedvesség... Hiába tágít türelmesen - és meg kell hagyni, remekül ujjaz -, de az én puncimba még így sem fér be egy egész kézfej.
Most először könyvelem hátrányként, hogy szűk vagyok.

Beakarom fogadni bármijét, mindenét.

Közben ismét élveznék, de még mindig nem áll a számra a varázs szó (please). Sokadjára hibázom el... Megpofoz, és közben mocskosan beszél - tudja,hogy pont így szeretem...

De nem ezért nem teszem hozzá, amit kell.
Egyszerűen csak átbillentem már abba a tudatállapotba, ahol se gondolkodni, se cselekedni nem vagyok képes tisztafejjel. Minden ösztönös, minden ragacsos és ködös. Idő és tér elmosódik, csak fájdalom és kéj maradt, ami hol váltja egymást, hol pedig szorosan összefonódik...

Három órán át játszadozott velem. Nem, nem játszottunk. Csak Ő játszott velem. Használta a testem, és használta a lelkem is. Vagy három napig mindenem sajgott utána, és jahm... A nyakamon még mindig látszanak picit a nyomok de...


WOW! 10 pont Ciprusnak! 💁🏼‍♀️😁🙈