Légy résen

Van aki másokéból is, de van aki még a saját hibáiból sem tanul.

Az a baj a bántalmazó kapcsolatokkal, hogyha olyan esik bele, aki már eleve ilyenben nőtt fel, annak olyan keserédesen otthonos - E/3 személyként beszélni magamról pedig szinte már beteges.

Akinek még nem volt benne része, az pedig nem biztos, hogy időben észbekap.

Mondjuk árulkodó jel, ha szépen, finoman próbál távol tartani a barátaidtól.

Vagy, ha amint kiállsz magadért, véleményt nyilvánítassz ( mégha tiszteletteljesen is), átvált számonkérésbe a beszélgetés, hogy mióta ekkora a szád.

Ha időben észbekapsz, menekülsz.

Ha a fentiek közül a még sosem kategóriát erősíted, valószínűleg megkönnyebbülsz, és nem érted, mégis hogy nem vetted észre még ennél is hamarabb, egyáltalán mit ettél rajta?

Ez utóbbi bekezdést persze csak feltételezem, mert nekem ismerősen sötét volt. Olyan frusztráló, de mégis megszokott.

Az ember ilyenkor az eszére hallgat, persze. Hát nem vagyok én hülye...
Vagyis de... Mert hiába tudod az eszeddel, hogy nem te vagy a hibás a sztoriban, mégis fojtogat az érzés, hogy neki sem feleltél meg, ahogyan az apádnak sem fogsz soha.

Hé te, te ott a monitor mögött! Légy résen!

Te pedig, aki gyermeket nevelsz, kurvára ügyelj rá, hogy milyen kapcsolati példát emelsz elé, milyen férfi és női etalont állítassz!

Mert látod bazdmeg? Az én apám nem tette, és az eszemmel tudom is, hogy ez a férfikép nem normális - mégis vonz, és meggyötör a hozzáhasonló elvesztése.