Sajtból van a Hold

...és már megint ámokfutásba kezdek. Elaprózom magam, hogy egyetlen részem se maradjon utánad üresen, hogy egyetlen porcikám se maradjon utánad érintetlen, hogy egyetlen pillanatom se maradjon Rád gondolni.

Aztán múlik a mérgek hatása, és mostoha a józanodás pillanata...

De már nem ragaszkodom a tetovált alkarod emlékéhez, ahogyan könyékig feltűrt pulóverrel a kormányba kapaszkodsz, én pedig irigylem azt az órát, ami a csupasz bőröd köré fonhatja magát...

Úgyis jönni fogsz.