Megérkeztem

Eszembe jutott, hogy mostanában már nem jutsz az eszembe...
Hogy az azt gondoltam, soha véget nem érős, mégiscsak elmúlt. Csúfos kínhalált halt a plátói gyötrelmünk.
Aztán ma ledudált egy kocsi, mögűlem, mikor nem vettem észre, hogy épp átgurulok a piroson, a zebrán járókelők között. Kopasz volt a sofőr. Minden kigyúrt kopaszról Rád asszociálok. És megfejtettem.

Veled szenvedni volt jó.

De már jó helyen vagyok. Már nincs mitől szenvednem. És most, mikor az eszembe jutsz, mosolygok: ilyen is volt. Már nincs sóvárgás, nincs maró hiány, csak mosoly van. Köszönöm, hogy voltál, hogy elkísértél a kín útján. Megérkeztem.

Jó utat Neked is!