60

A pult előtt állok, egy idős hölgy szenvedélyesen mesél valamit arról, hogyan törte el a szemüvegét.
De csak foszlányai jutnak el a történetnek a tudatomig, mert a képzeletemben még mindig ott vagyok Veled, érzem az illatod, és az ujjad hegyét finoman végig siklani a combomon.
Kedvesen mosolygok, és tollat ragadok - kettőezerötszáz Forintba kerül - majd ahogy a munkalap fölé hajolok, megpillantom a kötél nyomait a csuklómon.
És hirtelen kapcsolok, hogy... Nem csak képzelődök tényleg rajtam hagytad az illatod, úgyhogy egésznap nem szabadulok Tőled, meg a mocskosabbnál mocskosabb gondolataimtól.
Nyau.