2018. 07. 23. 00:01 | Appeared: 1350x
A barátnőm nyit neked ajtót, aztán gyorsan kihátrál a színből. Ő már ismer, Te még nem igazán...
Legszívesebben üvöltenék, annyira haragszom Rád. De nincs rá szükség. Egyrészt szemmel verek, másrészt nagyon jól tudod, hogy hibáztál. Lesütött tekintettel rebeged, mennyire sajnálod, hogy egy barom vagy, és, hogy megérted, ha most kidoblak a lakásból...
A bőröndödért nyúlsz, de az az erős és rendíthetetlen férfi, aki előző nap még szó szerint addig dugta a seggemet, míg könyörgőre nem fogtam, most olyan elesett és sebezhető... Én ezt nem bírom nézni b.zdmeg!
⁃ Nem doblak ki. De miért nem szóltál, hogy ne várjalak ott, mint valami idióta?! - hadarom a szerinted imádnivaló akcentusommal.
A szemeim még mindig szikráznak, te viszont tényleg nagyon le vagy törve. Elszúrtad. Pedig ez az utolsó esténk együtt. Holnap te visszarepülsz Portóba, én pedig Budapestre, és ki tudja mikor látjuk egymást újra. Jézusom, te könnyezel...
Csillapítani akarom, bármi is mar most belül. Megcsókollak, lassan, puhán. Még sosem nyúltál az arcomért ilyen finoman. Most nem vagy heves. Ma nem baszni fogunk...
Olyan érzékien olvadunk össze, mint az elmúlt három napban sosem... Pedig szinte semmit sem láttam Barcelonából a farkadon kívül. Most azonban minden mozdulatod az én gyönyörömet szolgálja...
Az ellenállás összes fala porba hullt. Nem kontrollálsz többé. Hagyod, hogy korlátok nélkül élvezzelek. Akárhogy...
Hálásan veszlek a számba, adni akarok. Többet, mint bármikor. Látni akarom, ahogy végigsöpör a mámor az arcodon. Ahogy az orgazmustól homályos tekintettel csodálsz. A heréiddel játszom, szopogatom, próbálom a számba tömni. Tudom, hogy imádod. Egyre lejjebb csókollak, finoman, érzékien... Fürkészlek, még nem tudom, hogyan reagálsz majd a - most már nyilvánvaló - szándékomra. Nem tiltakozol...
Mélyen belédnyalok, szinte már fájdalmasan lassan siklik benned végig a nyelvem, és Te olyan hangosan nyőgsz fel, hogy nemhogy a barátnőm odakint, de még a szomszédok is biztosan meghallották.
A hajamba markolsz, de ne aggódj, eszem ágában sincs most abbahagyni...;)
Az arcom a fenekedbe fúrom, szeretnélek a lehető legmélyebben érinteni. Most érzem igazán, hogy az enyém vagy, most minden porcikád bekebelezem... A kezembe adtad az irányítást, pedig sosem kértem, sosem vágytam rá... Így is gyönyörű vagy nekem!
Zihálva terpesztessz, de a nyelvem nem elég hosszú, simogatni kezdelek a mutatóujjammal... Szinte magadba szippantod, majd megfeszülsz, és én érzem, ahogy a torkomban lüktet a farkad...
A fűrdőszobában újra önfeledten kuncogunk. Vissza kaptam az én macsó portugálomat. A zuhany alatt arról regélsz, hogy ezt rajtam kívül csak egyetlen lánynak engedted eddig, én meg már megint a farkadat stírölöm... Észreveszed, kiröhögsz, berántassz magad mellé...
⁃ A Te popsid hogy áll?- vigyorgod a számba.
Meg sem várod a választ... Aucs.
Comments (3)
Az előző fejezetből az olasz... Na, neki maximálisan kijárna, de nem én leszek az a nő, aki által lecsap rá a sors vesszője.
Tegnap azon gondolkoztam, hogy most micsoda pofás kis switchnek néz majd itt a nagyérdemű, de cserkészbecszó, hogy egy picit sem vonz az ágyban az irányítás.:)