
Azt mondod: Kokott vagyok.
Úgy jöttél ahogyan parancsoltam: Kicsit kifestve, kicsit frivol, harisnyában harisnyatartóval...Van itt vetkőztetés, sminkelés, mit Urad végez, vagy rád parancsol, hogy tedd. Csábos táncra ad utasítást, bár húzódozol tőle- nem akarod!
Mosolygok, mert látom, hogy készen állsz a feladatokra, figyelsz, reagálsz, és próbára teszel engem is.
A játékban a határok világosak: van szabály, van jutalom, van következmény, mindezt a kölcsönös figyelem és bizalom keretezi.
A jutalom nem csak átvitt értelemben. A kokott megkéri az árát. Talán meg is kaphatja valóságosan is...
Néha van pimaszság, néha ellenállás – ezért kapsz is a fenekedre - de mindez része a ritmusnak, a finom egyensúlynak, ami izgalmas és leköt.
A függőség nem gyengeség, hanem biztonság; a vezetés nem keménység, hanem irányítás, amely egyszerre nyugtat és tartja a játék fonalát.
És én mosolygok, mert ez jó.
Comments (0)