
Most belép a szobalány – játékos mosoly, figyelmes tekintet.
A szolgálata nem a megszokott, inkább különleges: apró mozdulatok, apró figyelmeztetések, a keretek pontos betartása.
Várja, hogy a feladatokat irányítsam, hogy együtt teremtsünk rendet, harmóniát, apró meglepetésekkel.
Rövid sötét szoknyában apró fehér köténykében ami hátul nagy masnira van kötve a meztelen feneke felett jelentkezik, hogy odaadóan szolgáljon.
Várja az Ura parancsait: megágyaz, párnákat rendez, takarít, törölget és visszamegy Urához, hogy személyesebben legyen szolgálatára. Talán az ágyra parancsolja? Vagy magához vonja? Vagy valamit elrontott, nem figyelt a szabályokra? Akkor azért megy, hogy megkapja ami jár. Lehajol és vár. Függőségét alázattal viseli.
Nem minden tökéletes – de minden apró hiba lehetőség a tanulásra, a fejlődésre, a kölcsönös figyelemre.
A szolgálat nem korlátoz, hanem biztonságot ad; az odafigyelésből, a szabályok betartásából és a játékosságból születik az élvezet, az intimitás, a kölcsönös elégedettség.
És én mosolygok
: Ez jó.”
Comments (0)