Gondolatok a Dom-Sub dinamikáról. 2. Brat-játék

Lehet szó diáklány szerepről is: akinél a tanulás, nevelés Ura előtt, a megfelelő uniformisban, vele történik. Van itt is számonkérés. Ő nem mindig szófogadó, alázatos jókislány. Olykor hisztis, makacs és akaratos, akire vigyázok, gondoskodom róla, tanítom.Viselkedése is fontos, amit szabályok kötnek. Amúgy is kötöm és szabályozom. Aztán számon kérem, kikérdezem, megbüntetem, megjutalmazom. Foglalkozom vele de uralom és fegyelmezem.Van házi feladat füzettel, sub-napló, amit ellenőrzök, minden találkozáskor, ez már majdnem 24/7!

Bemutatja nekem, felolvassa. Értékelve lesz, azután lehet, hogy jön a nádpálca, a sarokba állítás. Vagy ott a tornaóra. Gyakorlatokat szabok neked, és azt elvégzed. Aztán megfürdetlek, ha igyekvő voltál, jutalom jön, ha nem, hibák szerint majd eldöntöm. Ha kell, elfenekellek kézzel, pálcával, vagy, - sarokba térdepeltetlek. Máskor pedig megdicsérlek: büszke vagyok Rád! De tényleg! Ne értsd félre! Ez éppen olyan fontos. Az elismerés. A lelki stabilitás fenntartására, erősítésére A függőség biztonságot jelent. És értékeled magad is. Meglátod.

Nem jó kislányt keresek, hanem olyat, aki szeret tanulni — fegyelemből, bizalomból, önismeretből.

Aki érti, hogy minden találkozás egy új lecke: néha dicséret, néha figyelmeztetés, de mindig fejlődés.

Nem az a cél, hogy hibátlan légy, hanem hogy fejlődj, és megtanuld értékelni önmagad.

A rend, a szabály és a figyelem csak eszközök — a valódi jutalom az, ha a végén mosolyogva mondod: "Köszönöm, tanár úr, most már értem.”

Mondod: Én brat vagyok.

Mosolygok. Mert tudom, mit jelent ez – a pimaszság, a játék, az apró lázadások.

Ha csendes, engedelmes hölgyre vágynék, nem téged keresnélek.

De én élvezem a kihívást, a szavak mögötti provokációt, és a nevelés finom művészetét…

Talán tényleg egymásra vártunk.

Mosolygok és azt mondom: Ez jó.