Azt hittem a ruha teszi...

Ültem, bámultam rá és elszabadultak a pillangók a testembe. Mit pillangók, el akartam rángatni és baszni vele egy fergetegeset a falnak dőlve, valahol a sötétbe.

Esküvőn voltunk. Nem igen mozdultunk ki egy ideje, karantén, munka, munka, vállalkozás, építkezésre készülés, munka, munka stb (közbe persze sok sok szex és szerelem)

Nekem új ruha, neki új ing (laza szövésű, álló galléros) imádtam, nagyon jól áll neki, nem tudtam levenni a szemem róla. Táncolni nagyon ritkán voltunk, leginkább otthon saját szórakozásra.

..és most csak bámultam, a laza ing, a barna bőre, ahogy táncolt, ahogy nézett rám, ahogy ölelt, szorított, ahogy csókoltuk egymást...teljesen bepörögtem tőle.

Másnap itthon kidőlve, a filmben is ő volt (azt se tudtam mit nézünk) láttam újra és újra úgy ahogy előtte este.

Fogtam kirángattam a ruhákat, felöltöztünk és bepótoltam ami elmaradt előző éjjel.
Téptem, szétszedtem, őrjöngtem alatta, fölötte, rajta.

Már mellettem aludt, én még mindig elkábulva feküdtem és hirtelen megértettem.

Dehogy az ing, dehogy a tánc....a mosolya, és az a felszabadultság ami miatt minden pillanatba rá gondolok. Egy olyan Dest pillantottam meg, aki 20 évvel ezelőtt volt, akit én még nem ismertem.
Félreértés ne essék, az 5 év alatt nem csitult a szerelmem, minden pillanatot szeretek vele, rengeteget nevetünk, játszunk.

De most azt kívánom magamba, hogy legyen az életünkbe sok sok olyan perc, amikor ilyen gondtalannak láthatom!

Nem tudom értitek-e...



(úgyis volt az évfordulónk és nem írtam semmi "nyálasat", hát tessék :D )