2017. 08. 08. 20:51 | Appeared: 956x
A konyhapult előtt állsz, melegszik a vacsorád. Nem bírok magammal, ledobom a maradék ruhám meztelenül eléd térdelek és már a számba is vagy. Egy darabig úgy teszel mintha nem érdekelne a dolog, aztán elfeledkezel a vacsoráról. Hörögve markolsz a hajamba, fáj, ahogy felemelsz, az asztalhoz vezetsz, hanyatt fektetsz. Kényeztet a nyelved, az ujjad, a fejem lelógatod és dugod a szám…
„-...és most megvacsorázom”
Fel akarok kelni az asztalról, de visszanyomsz. Széttárt lábaim közé teszed a tányérod és élvezettel csillapítod éhséged.
Izgat a kiszolgáltatott helyzet, a perverzió, a szokatlan szituáció.
Fekszem a hátamon és mosolygok. Mit tettél velem, mennyire én lehetek és megélhetem a piszkos vágyaim veled, melletted. Hová lett a pár évvel ezelőtti szégyenlős, önbizalom hiányos nő.
…kezeim kitapogatják a kenyeret, letörök egy darabot és bizarr vigyorral a puncimra helyezem…levegőt sem veszek, nem tudom, hogy reagálsz ...majd megérzem a puha szád…emlékezetes vacsorád volt.
Comments (4)
...csak néha már olyan dolgokat teszünk amit le sem merek írni...tudod a sok álszent pina...hajj...:))
Már rég volt új , a minap meg is néztem még itt vagy-e :)))